KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Hölgy kaméliák nélkül

Karcsai Kulcsár István

 

Korunk filmtörténetének egyik legnagyobb egyénisége, Michelangelo Antonioni hosszú évtizedek küzdelmes munkájával jutott el ahhoz az egyéni hanghoz, stílushoz, mely oly jellemző művészetére. Dolgozott mint író, rendező, jó és kevésbé sikerült filmeket forgatott. A Hölgy kaméliák nélkül 1953-ban készült és néhány „antonionis” mozzanat ellenére még csak előjáték a későbben kibontakozó nagy életműhöz. Egy elárusítólány karriertörténete, akiből pusztán jó alkati adottságai révén filmszínésznő lesz. A filmvilág szatirikus rajzának készült, középpontjában ezzel a szép, de buta színésznővel, akit a filmesek lényegében kizsákmányolnak egyéni hasznukért. Antonioni Gina Lollobrigidának szánta a főszerepet, de a művésznő megsértődött, úgy érezte, túlságosan saját magát kellene játszania. Sophia Loren is visszautasította a szerepet, így került sor végül Lucia Boséra. A bemutató idején nagy lárma támadt a film körül, többen úgy vélték, hogy sérti az olasz filmművészetet. Mai szemmel érdekes, a maga korában korszerűen elkészített film egy karrier viszontagságairól és az ötvenes évek olasz filmvilágáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7411