KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/szeptember
KRÓNIKA
• Hirsch Tibor: Egy látó, egy látás Hernádi Gyula (1926-2005)

• Takács Ferenc: A rend és a káosz Altman Amerikája
• Pápai Zsolt: Hurrápesszimizmus Altman zsánerei
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A denevér árnyéka Batman a mozivásznon
• Géczi Zoltán: Batman: Újratöltve Batman: Kezdődik!
• Kovács Marcell: Elfújta a radioaktív szél Fantasztikus Négyes
• Nevelős Zoltán: Idegenek az éjszakában Éjszakai őrség

• Bikácsy Gergely: Kontraszex-történet Olasz érosz
• Varga Zoltán: Bestia az angyalban Kultuszmozi: Az állat
• Kemény György: A csendéletevő paróka Borowczyk és Lenica
• Kovács István: Szalmabáb-történelem Lengyel menyegzők
MAGYAR FILM
• Gelencsér Gábor: Kicsi és erős A rövidfilmes forma
TELEVÍZÓ
• Vaskó Péter: A betű éhe A Nagy Könyv
• Muhi Klára: Olvasópróba Beszélgetés a Nagy Könyvről
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Egy legendás filmkritikus Don Quijote köpenyében
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Törékeny! A porcelánbaba
• Kubiszyn Viktor: A betépett szemszög Fekete kefe
• Csillag Márton: Óbudai társaskörhinta Kész cirkusz
• Köves Gábor: Citizen Wonka Charlie és a csokigyár
• Teszár Dávid: Hiszem, ha látom Ong-bak
LÁTTUK MÉG
• Kubla Károly: A titkok kulcsa
• Vaskó Péter: A sziget
• Géczi Zoltán: Fekete víz
• Vajda Judit: Lélektől lélekig
• Greff András: Gyilkos labda – A kerekesszék harcosai
• Köves Gábor: A rettegés háza
• Simonyi Balázs: Kicsi kocsi

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A titkok kulcsa

Kubla Károly

 

Ha az amerikai filmesek vudu-témához nyúlnak, abból általában remek dolgok szoktak kisülni. Akár a nagy, tehetségzabáló hollywoodi stúdiórendszeren belül készít valaki A-kategóriás vudu-mélyenszántást (Alan Parker: Angyalszív, főszerepben a zseniális Mickey Rourke), akár a B-horror berkeiben rakja össze minimálból a maga Papa Legba vízióját a kevésbé nagypályás (Jacques Tourner: Zombival sétáltam, 1943 – autentikus vudu-dalokkal és szertartásokkal!), a vége mindig egy olyan mozi, ami odacsapja nézője tarkóját a székhez.

A titkok kulcsa szintén ilyen. El lehetne azon filozofál(gat)ni, hogy a zombi-metafora így, a vallási szinkretizmus meg úgy. A lényeg a mozi szempontjából kábé annyi, hogy a vudu-gondolatkörben szerencsésen ötvöződik a nézőt lezsibbasztani képes effekthalom (zombi! mágia! extatikus rituálékon vonagló nők!) és a gondolati komplexitás szivárványjátéka (loák! misztika! afro-szentek! húsvágóbárd!). Aki akar, mély mozit csinál belőle, aki akar, az meg látványosat. A titkos kulcsa érdekes módon nem használja ki a vudu látványos közhelyeit – kifordult szemekkel botladozó zombihadsereg, az például nincs –, sokkal inkább a rejtély-atmoszférára és a suspense-re épít. Adott egy ifjú ápolónő, akit egy istenhátamögötti helyen fekvő házba szólít munkája, egy katatóniában elfekvő férfiú mellé, akit kattantnak látszó, idősödő leánytestvére gondoz. Csatlakozik harmadiknak az ifjú hölgy, ágytálaz, öltöztet, nyugtatóz, és közben sejlik a háttérben a Titok, hogy nem minden oly egyszerű, amilyennek látszik. Az ápoló-leány elejtett félszavakból, padláson talált furcsa jelekből és érdekes szóbeszédekből összerakja, hogy a ház rejtélye gyilokból, lincselésből, vudu-szertartásból fakad, feka-szolgálók és dérfehér uraságok közti feszültség terhét hordozza a múlt, aminek csápjai a jelen katatón áldozatáig érnek. Aki szintén üzenne valamit az ifjú hölgynek, szeme bősz forgatásával. A film, körülbelül időtartamának háromnegyedéig olyan, mint bármelyik tucat-mozi, hollywoodi futószalagról kiköpött zsánergyakorlat. Ismerős bonyodalmak, érdekesen célt erő feszültségteremtés (amikor a néző attól lesz feszült, hogy már megint ezekkel a széthasznált fogásokkal próbálják feszültté tenni őt), minden B-horrorból/thrillerből visszaköszönő dramaturgiai botlások és történetvezetési következetlenségek, közepes színészek, unalomig ismert suspense-beállítások és leíró totálok.

Na de aztán! A film zárlata!

A készítők levesébe vélhetően végre gomba került (színész, rendező, író és operatőr egyaránt fogyaszthatott a varázspöttyösből), mert jönnek a csavarok, a történet-görbületek és a nem várt csattanók. Néhány pillanatra felsejlik, hogy a vuduban azért igen erős tartalékok rejteznek, a készítők meg (talán az executive nem figyelt oda?) adnak pár pofont az elvárásoknak. Hogy a vég végül happy end-dé rózsaszínül-e? Ha kliséfilmet látnánk, akkor ez nem lenne kérdés. De ettől a vuduban pácolt hibrid-mozitól minden kitelik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/09 59-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8381


előző 1 következőúj komment

karoly#2 dátum: 2005-11-05 17:01Válasz
Szia, hol hivjak fel eroteljesen rea nezo figyelmet?
-----------------
Hudu/vudu:
This oddity of locution -- black people calling their magical practice hoodoo and white people calling it Voodoo, as if by doing so they could convince black folks that rootwork is a West African or Haitian religion -- is clearly noted in Zora Neale Hurston's important book on the subject, "Mules and Men," published in 1935. Hurston was an African American folklorist with a fine ear for dialect who also wrote a book on Haitian Voodoo ("Tell My Horse"), so she spoke with authority when she referred to her subject as "Hoodoo, or Voodoo, as it is pronounced by the whites." Hurston indicated with one sly double-bodied verb that it is both a white error of dialect to "pronounce" the word hoodoo as Voodoo, and it is also a white error of academic authority to "pronounce" the practice of hoodoo to BE Voodoo.
------------
a huje feherek mindig osszekeverik a kettot:) amugy tul sok kulonbseget nem talaltam a ket terminologia altal fedett "modszer" kozott, se praktice, se ontologice. mindenesetre kerlek, fejtsd ki h hol hangsulyozzak h ez Hudu es nem Vudu, es hogy ez miben valtoztatja meg a film dramaturgiajat, atmoszferajat, tortenetvezeteset, stb.
koszi.
Előzmény: ecoban #1

ecoban#1 dátum: 2005-09-27 14:56Válasz
Khmm... A filmben meglehetősen erőteljesen felhívják a néző figyelmét, hogy ez nem Vudu hanem HHHHudu... a kettő nem ugyanaz.