|
|
Láttuk mégA bajuszArdai Zoltán
Eleresztünk a fülünk mellett ezt-azt, mert úgyis tudja a másik, nem egészen méltányos, sőt, netán bőven értelem-deficites dolgot mondott. Vagy ha nem tudja, a kártyák kiterítése során nyilván belátná. Senki se úgy gondolja. Hogy például „a nők”, „a férfiak”, ésatöbbi. Amikor azonban egy-egy szituáció szorítása következtében – vagy játékos véletlenszerűséggel – sor kerül a puding próbájára, és megtapasztaljuk, amint a kedvező feltételezés összeomlik, akkor az egész élettől elmehet a kedvünk. Természetesen: minthogy ezek a mikro-katasztrófák az egész emberi világ katasztrofikus processzusára világítanak rá. Nagy dolognak mutatkozhat hát egy olyan idétlen apróság is, mint egy bajusz.
Szép párizsi reggel, szerelmes házaspár a fürdőszobában. A férj felveti az ötletet: levágná ő már ezt a bajuszt, amit bohó fiatalsága óta visel. A másodvirágzó feleség inkább hagyná most már, de a férfi, amikor egyedül marad, megejti a jelzett műveletet. Hogy aztán sem a feleség, sem a tervezőirodai kollégák és más jóismerősök nem látszanak regisztrálni a változást, az eleinte tréfának, majd már megalázóan makacs „tréfának” minősül az éppen nyíltabbá vált, bajuszvesztett ember szemében. Később pedig, amikor már mindenki ijedten tagadja körülötte, hogy valaha is lett volna bajusza, megnyílik a kétségbeesés szakadéka. Vajon a megjelent szörny a többiekben fészkel-e, vagy őbenne méginkább (mint a dosztojevszkiji, hasonmás-látó Goljadkinban; a Polanski-féle lakóban)? A szerelem így is, úgy is odavan: vágyik még a feleségére, sőt, bizonyos tekintetben inkább, mint valaha, de többé nem képes szeretkezni vele. Előkotor régi idill-fotókat…
A fényképtartó motivikája felől valami ijesztő, de racionális magyarázat esélye dereng fel – eszerint nem ő maga volna a kardinális vészforrás –, ám ez a magyarázat nem fejlik ki, mert a film idővel már csakis a férj állapotára összpontosít, a reményvesztés ösvényeinek kutatására. A szerencsétlenség itt: a mágikus igazlátáshoz vezető álomi labirint bejárata. A hongkongi képsorok és azok, amelyekben egy düledező kínai halászvároska a helyszín (a szerencsétlen ugyanis ideszökik, ahol talán már járt valaha, a feleségével), igazolják – azt a vállalást mindenesetre, hogy Emmanuel Carrere filmrevitte saját regényét.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 970 átlag: 5.58 |
|
|
|
|