KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 38. Magyar Filmszemle díjai
• Schubert Gusztáv: Erdőss Pál (1947–2007)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Keleti végeken Játékfilmek
• Reményi József Tamás: Nulla sor, nulla betű Ópium
• Báron György: Végtelen történetek Dokumentumfilmek
• Pápai Zsolt: Vizsgák és székfoglalók Kísérleti- és kisjátékfilmek

• Géczi Zoltán: PTO 35MM Japán–amerikai háborús filmek
• Vaskó Péter: Mítosztemető A dicsőség zászlaja; Levelek Iwo Jimáról
• Wostry Ferenc: Vérvörösben Dario Argento
• Greff András: Egy másik szerelem krónikája Argento és Antonioni
• Orosdy Dániel: Horrorra akadva Lucio Fulci
• Varga Zoltán: Boszorkányok márpedig… A harag napja
• Sinkó István: Kettős megvilágításban Hammershoi és Dreyer
KRITIKA
• Varró Attila: Többszörös fénytörés Fekete Dália
• Gelencsér Gábor: A mulandóság életképei A hét nyolcadik napja
• Vaskó Péter: Milyen volt szőkesége Hasutasok
• Vajda Judit: Vénusz halála Kythéra
• Kárpáti György: Úttalan utakon Sínjárók
• Horeczky Krisztina: Tündérvölgy Sutkai bajnokok
• Teszár Dávid: Omnia vincit amor? Idő
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Főfőnök
• Kolozsi László: Elemi részecskék
• Pápai Zsolt: 300
• Vízer Balázs: Sunshine
• Vajda Judit: Hannibál ébredése
• Csillag Márton: Buhera mátrix
• Vajda Judit: Zene és szöveg
DVD
• Pápai Zsolt: Az árnyéklovas
• Kovács Marcell: Ízlésficam
• Tosoki Gyula: Az utolsó napok
• Varga Balázs: Forráspont

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elemi részecskék

Kolozsi László

Elementarteilchen – német, 2007. Rendezte: Oskar Roehler. Írta: Michel Houellebeqc regényéből Oskar Roehler. Kép: Karl Friedrich Koschnik. Zene: Martin Todsharow. Szereplők: Moritz Bleibtreu (Bruno), Martina Gedeck (Christina), Christian Ulmen (Michael), Franka Potente (Annabelle). Gyártó: Medienfonds. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 100 perc.

 

Nincs menekvés. Ezt sugallja Michel Houllebecq regénye, az Elemi részecskék. Nincs menekvés a belénk kódolt jellemhibák, az örökölt agresszivitás és halálvágy, a hetedik generációig behatoló átok, az irritáló fogyasztói társadalom ránk kényszeríttet szabályai és az azzal járó perverziók elől. Nincs menekvés, sem az elefántcsonttoronyba, sem a normálisnak mondott (családi) életbe, sem a tudós magányba, sem a naturista szektákba, a vegetáriánus életmódba. Az őrület és az öngyilkosság tulajdonképpen csak a konzekvensen végiggondolt élet – a nincs menekvés gondolatának - következménye. Ezek a nem éppen vidám gondolatok fűzik össze két testvér - a német filmes adaptációban: Bruno és Michael, egyébként - Brutus és Michel ellentétes amplitúdóval mozgó életét. Bruno némettanár, kielégületlensége előbb egy tanítvány felé, majd egy szabadságot és zöld életet prédikáló erdei gyülekezetbe hajtja; Michael genetikus, az elemi részecskék érdeklik - szemben féltestvérével -, nem a csikló. A fiúk édesanyja egy hippi kommunában élte színes életét (Houllebecq sokat tanult a honfitárs libertinus szerzőktől), a gyerekeket a nagymamák nevelték. Az extrémitásokat kedvelő Oskar Roehler - az Ágnes öcsénk rendezője – Houllebecq szövegéhez nem hű: abszurd (tragi)komédiát rendezett az Elemi részecskékből. Roehler szerint igaz, amit Houllebecq állít, nincs menekvés, de ez nem kétségbeesésre, durva orgiákra, főként nem unalmas társadalomkritikára ad okot, hanem nevetésre: természetesen nem önfeledt nevetésre. A két testvér történetét két külön (egyébként bio akácmézben alaposan megforgatott) anyagból fércelte össze Roehler. A sötétzöld tónus nem csupán a rendezőnek, az aranyköpésekben gazdag („az egyedülálló férfiaknak könnyebb, hiába a rossz borok, a szájszag, a másnaposság, egyik sem érdekli őket”) forgatókönyvnek, hanem a közreműködő, briliáns német színészeknek is köszönhető. Előlük: valóban nincs menekvés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8955