|
|
|
DVDA kolostorTosoki Gyula
Le Couvent – francia–angol–portugál, 1995. Rendezte: Manoel de Oliveira. Szereplők: John Malkovich, Catherine Deneuve, Luis Miguel Cintra. Forgalmazó: Caesar Film International. 90 perc.
Az 1908-as születésű portugál stílzseni, Manoel de Oliveira a kilencvenes években olyan alkotói lendületet vett, amilyet jobbára csak húsz és harminc közötti debütáns rendezők tudnak, és egyre-másra ontotta magából a váltakozó színvonalú filmeket. A kolostor nem a legjobbak közül való, viszont néhány felettébb emlékezetes pillanattal szolgál.
Miként Oliveira kilencvenes évekbeli munkáinak mindegyike, ez is erősen meditatív jellegű, filozofikus hangütésű. Dante után (Isteni színjáték, 1991) Goethe ihlette meg a veterán mestert, A kolostor a Faust kortárs közegbe helyezett variációja a nagyjelentőségű tudományos felfedezést hajszoló, ekképpen nevének halhatatlanná tételére ácsingózó kutatóról. Michael Padovic professzor azért érkezik feleségével Portugáliába, hogy Shakespeare származásával kapcsolatos, nagy horderejűnek hitt felismeréséhez megdönthetetlen bizonyítékokat gyűjtsön, ám az evilági örömök ígérete (konkrétan: a segítésére kirendelt könyvtáros lány Gioconda-mosolya) eltérítik eredeti szándékaitól.
A történet sovány, a befogadás azonban komoly feladatot jelent a kultúrtörténeti utalások tömege, az ólmos atmoszféra és a kortárs zenedarabokkal telezsúfolt hangsáv miatt. Mindennek tetejébe a tolakodó jelképiség, valamint a fényről és a sötétségről szóló hosszadalmas monológok kifejezetten rosszat tesznek a filmnek (bár, tegyük hozzá, elvétve néhány örökbecsű mondat is akad, mindenekelőtt az, melyben a „Lucifer kínzókamrája” nevű sziklabarlangot a professzor nejét alakító Catherine Deneuve óriási vulvaként jellemzi).
A bevadultabb vagy enerváltabb jelenetekért a mesteri képkezelés kárpótolja a nézőt. Az egykor duhaj formanyelvi kísérleteiről nevezetes rendező ezúttal kizárólag nagy mélységű állóképekkel dolgozott, amelyek megszerkesztésekor fokozott hangsúlyt helyezett a fénnyel és árnyékkal folytatott játékra. Egy-egy képe sokkal többet mond el a nagybetűs Jóról és a Rosszról, Fényről és Sötétségről, mint a szigorúan-sejtelmesen elmormolt tirádák. A kolostor a csodás clair obscur miatt magáról a film médiumáról szóló tanulmánnyá válik: Oliveira műve elmélkedés a filmről, ami – mint tudjuk – a tárgyról visszavert fény foglyul ejtése nyomán (azaz örökkévalóvá tétele útján) születik.
Extrák: Előzetesek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 866 átlag: 5.56 |
 |
|
|
|
