KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bori Erzsébet: Ember Judit (1935–2007)
TARR
• Kovács András Bálint: Körbezárva A londoni férfi
• Várkonyi Benedek: Szép a rút, és rút a szép Beszélgetés A londoni férfiről
RADVÁNYI 100
• Muhi Klára: Összeszedni a szétdobált világot Radványi Géza
• N. N.: Radványi Géza (1907–1986) filmjei
• Muhi Klára: A kételkedés tudománya Bacsó Péter Radványi Gézáról
GAÁL ISTVÁN
• Bikácsy Gergely: A hajnali utas Gaál István városai
• Jancsó Miklós: A Prédikátor könyve
• Gaál István: A birnami erdő Macbeth – Az utolsó kézirat
AMERIKA-PARANOIA
• Barotányi Zoltán: Kumulatív gránátok Hollywood háborúba megy
• Géczi Zoltán: A Keselyű három éve Bourne-trilógia
• Klág Dávid: Kínoz a haza Tortúra a moziban
NEO-NOIR
• Varró Attila: Vezér-gondolat Amerikai gengszter
• Sepsi László: Sötét tornyok Szerepjáték és film noir
ROMÁN ÚJ HULLÁM
• Bori Erzsébet: Eldobott nemzedék 4 hónap, 3 hét és 2 nap
• Dániel Ferenc: A Conducator árnya Román új hullám
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Demokrácia-leckék Verzió
MÉDIA
• Deák Dániel: A világháló Lumière-jei YouTube-sokk
HATÁRSÁV
• Palotai János: A vágy lakhelyei Dalí és a film
MOZIPEST
• Kelecsényi László: A lázadás mozija Art-kino
KÖNYV
• Bajtai András: A halászó ember Hogyan fogjunk nagy halat?
KRITIKA
• Csillag Márton: Kis lépés Egonnak… Egon és Dönci
• Stőhr Lóránt: Könnyű pára Medúzák
• Nevelős Zoltán: Szigorúan ellenőrzött közterek Red Road
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Kasszandra álma
• Kolozsi László: Szappanopera
• Kovács Gellért: Vágy és vezeklés
• Pápai Zsolt: Kalifornia királya
• Tüske Zsuzsanna: Mesterdetektív
• Vajda Judit: Mindennapi kenyerünk
• Schreiber András: Hideg nyomon
• Klág Dávid: Beowulf – Legendák lovagja
• Vízer Balázs: Golyózápor
DVD
• Ardai Zoltán: Ne nyúlj a fehér nőhöz! A hétköznapi őrület meséi
• Csillag Márton: Shortbus
• Alföldi Nóra: Rosszbarátok
• Pápai Zsolt: A dzsesszénekes

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Hogyan fogjunk nagy halat?

A halászó ember

Bajtai András

A rajongó nem ebben a kötetben fogja meglelni a Lynch-enigmák kulcsát, de a kultuszhoz nélkülözhetetlen kellék.

 

Vajon hová teszik majd a könyvesboltokban Lynch könyvét, az ezoterikus olvasmányok közé vagy a filmes polcra? Ez a látszólag banális kérdés az amerikai rendező első írott művének alapproblémája: hogyan közelítsünk feléje, hogyan olvassuk ezt a könyvet?

Mert Lynch Hogyan fogjunk nagy halat? című vékonyka kötetének van egy elbizonytalanító alcíme is (Meditáció, tudat és kreativitás), ami megelőlegezi a Lynch-fanatikus olvasó most még csak észrevétlenül körvonalazódó, ám a későbbiekben sajnos egyre határozottabbá váló félelmét: a borítón ugyanis hiába olvasható a mai amerikai film egyik legnagyobb neve, David Lynch ebben a könyvben sokkal inkább mint ezoterikus magánember, semmint az útvesztőiről és nyomasztó látomásairól ismert filmes guru jelenik meg.

A Hogyan fogjunk nagy halat? legnagyobb problémája számomra az, hogy Lynch mintha maga sem tudta volna eldönteni, milyen könyvet is akar írni, és azt kinek szánja. Ennek következménye, hogy írása műfaji szempontból teljeséggel besorolhatatlan, szerkezetileg pedig zavaros: a szövegben ugyanis rendszertelenül váltakoznak a hosszabb-rövidebb életrajzi jegyzetek, a szórakoztató filmes anekdoták, didaktikus passzusok a mindennapi meditáció beépítéséről az alkotófolyamatba, a kezdő művészekhez intézett atyai jótanácsok, egy esetleges műhelynapló innovatív részletei, illetve semmitmondó elmélkedések olyan változatos témákról, mint az intuíció, az identitás, a tudatalapú oktatás vagy az igazi béke.

Emiatt aztán azok a szkeptikus olvasók, akik elsősorban a rendező neve miatt csapnak le erre a könyvre, alighanem csalódottan teszik majd le végül, mert azt az egy-két valóban jó sztorit leszámítva, amiket persze évekig idézünk majd, és amelyek közül ráadásul néhány már ismerős lehet a kiváló Rodley-féle interjúkötetből, a könyvet egyszerűen agyonnyomja Lynch okoskodó és fárasztó hangja, az a visszatetszést keltő kiállás, ahogyan a rendező Yoda-pózban egymás után potyogtatja az óriási és jól hangzó közhelyeket, amelyek miatt aztán csak mi, olvasók feszengünk kínosan a székünkben.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a Hogyan fogjunk nagy halat? értéktelen könyv volna. A bölcselkedő és naiv passzusokat leszámítva (amelyek sajnos a könyv nagyobbik részét jelentik) Lynch koncepciótlan gondolatfolyamának igenis vannak nagy és emlékezetes pillanatai, de azt véletlenül se higgyük, hogy a könyv bármiféle fogódzót is nyújtana a Lynch-labirintusban való tájékozódáshoz.

A Hogyan fogjunk nagy halat? szépírói teljesítményét természetesen felesleges mérlegre tenni, egy ilyen könyvnek más a funkciója: sokkal izgalmasabb és fontosabb szerepet játszik például a mítoszteremtésben, és ebből a szempontból a legendákért és titokzatosságért mérhetetlenül rajongó Lynch könyve hibátlan, igazi örömírás. A rendező legjobb anekdotái és visszaemlékezései ezért már-már mitikus magasságokba emelkednek, és természetesen ezek könyvének legjobb fejezetei: Günter, a favágó vagy a Vörös Szobáról szóló első vízió története, ami egy Los Angeles-i parkolóban egy autó forró karosszériájának dőlve lepte meg Lynchet, nem beszélve arról, hogyan és miért kapta meg Dennis Hopper Frank Booth szerepét a Kék bársonyban, hogyan került Bob Laura Palmer szobájába, vagy hogy miért lett legújabb filmjének Inland Empire a címe. Persze a titkolózásból is jut a rajongóknak, én ezeket a rejtélyeket imádtam a leginkább, vajon melyik mondatra bukkant a Bibliában a rendező a Radírfej forgatása során, mit álmodott Lynch, ami alapján másnap összeállt fejében a Kék bársony, vagy hogy mit is jelenthet a Mulholland Drive-ban a doboz és a kulcs.

Az enigmák mellett kevésbé izgalmas, ám annál fontosabb adaléknak tűnnek Lynch gondolatai a film formátumáról, jövőjéről vagy a rendezői kommentárról, amelyek segítenek valamelyest közelebb kerülni ahhoz, ahogyan a rendező a filmezést látja, és amelyek tovább színesítik a szöveget, de megmenteni még így sem tudják. Egy könyörtelen szerkesztő sokat javíthatott volna a könyvön, ami így jelen formájában zaklatottan kétarcú, de ennek ellenére csak ajánlani tudom. Mert Lynch mégiscsak Lynch.

 

David Lynch: Hogyan fogjunk nagy halat? Meditáció, tudat és kreativitás. Kalligram, Pozsony, 2007.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9234