KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/május
AMERIKA '68
• Vágvölgyi B. András: Hosszú, forró évtized Amerika '68
• Pápai Zsolt: Az ideológia vége A hollywoodi film és az ellenkultúra
• Takács Ferenc: Mailer, halál, Amerika Norman Mailer, a lázadó
• Barna Imre: Honvágy-blues Ott sem vagyok
• Barotányi Zoltán: A gitár marad Protest-zene
ROBBE-GRILLET
• Janisch Attila: Útvesztő objektív megvilágításban Alain Robbe-Grillet
• N. N.: Alain Robbe-Grillet filmjei
LENGYEL HISTÓRIÁK
• Kovács István: Lengyel Antigonék Katyń
• Pályi András: Éjszakai vonaton Jerzy Kawalerowicz
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Egy pikoló homályos Berlin
FILMEMLÉKEZET
• Orosz István: Gyermekrajzok tükrében Macskássy Katalin (1942–2008)
TELEVÍZÓ
• Darab Zsuzsa: Virtuális szomszédaink Magyar szappan
• Soós Tamás: Családi köd Bekamerázott famíliák
KRITIKA
• Gorácz Anikó: Nem gyereknek való vidék Másik bolygó
• Stőhr Lóránt: Kalandra fel! Bahrtalo!
• Vajda Judit: Túl sok szó Eszter hagyatéka
• Csillag Márton: Falusi naturizmus Bakkermann
MOZI
• Baski Sándor: Pénzhamisítók
• Tüske Zsuzsanna: Irina Palm
• Vajda Judit: Testvérem egyedüli gyerek
• Ádám Péter: Angel
• Kárpáti György: Las Vegas ostroma
• Donáth Mirjam: Paris
• Csillag Márton: Charlie Bartlett
• Klág Dávid: Vértestvérek
• Harmat Eszter: Rövid, de kemény
DVD
• Varga Zoltán: Nővérek
• Teszár Dávid: Appleseed – A jövő harcosai
• Kovács Marcell: Érzelmek tengerében
• Pápai Zsolt: Airport

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Nővérek

Varga Zoltán

Sisters – amerikai, 1973. Rendezte: Brian De Palma. Szereplők: Margot Kidder, Jennier Salt, Charles Durning. Forgalmazó: Best Hollywood. 93 perc.

 

Brian De Palma hatvanas évek végi pályakezdését godard-i ambíciójú művészfilmek kísérik, így a nagyközönség és a műfajiság felé tett korszakváltó lépésként szokás elkönyvelni 1973-as Nővérek című filmjét, amellyel a modern thriller hitchcocki ihletettségű alkotójaként mutatkozik be. A Nővérek azonban csak fenntartásokkal értelmezhető a hagyományos zsánerkeretek között; legalább annyira polemizál is példaképével, mint amennyire követi őt. Hitchcock Psycho, Hátsó ablak és A kötél című filmjeit játssza újra a Nővérek, s helyezi bizarr fénytörésbe a kölcsönvett elemeket: a tematikai, szerkezeti és dramaturgiai hasonlóságok a klasszikus minta kifordításaként végzik a modernista eszközök alkalmazása, kiváltképpen a „mentális utazás” kategóriáját képviselő munkák megidézése során. A Nővérek kitűnő demonstrációja annak, hogyan frissítette föl a művészfilmes eszközhasználat a hetvenes években a hollywoodi hagyományokat.

Cselekményét egy szépen induló, ám annál katasztrofálisabban végződő reménybeli párkapcsolat indítja, majd egy holttest elrejtése és a bűntény eltussolása, illetve az ügybe keveredő riporternő kerül a fókuszpontba, hogy végül a szálak egy elmegyógyintézetben érjenek össze, ahol felszakadnak a lelki sebek, és bebocsáttatást nyerünk egy sötét titkokkal terhes elmébe, avagy egy sziámi ikerpár hátborzongató múltjába. De Palma a Nővérekben nemcsak alkalmazza az ismerős thrillertoposzokat (a doppelgänger-problematikát, a bűnügyekbe keveredő ártatlan figurát), hanem felül is bírálja azokat, amennyiben folyamatosan érvényteleníti a konvenciókat: a bűn, a szemtanúvá válás, a leskelődés végül mind mentális jelenségekké válnak, s elveszítik kötődésüket az objektív valósághoz. Bár a gyilkos karaktere, motivációját és „létezését” tekintve a Psychóval való rokonságot erősíti, a riporternő és makacs nyomozása révén a Nővérek mégis a Hátsó ablakra vezethető vissza leginkább, annak mintegy a negatívja: míg ott a mozgáskorlátozott fényképésznek sikerül rekonstruálni egy bűnügyet a töredékes információk alapján, itt a helyhez legkevésbé sem kötött, a gyilkosságot végignéző szemtanú előbb kudarcot vall a bűnügy leleplezésében, végül maga is illúziónak minősíti az esetet. A film utolsó harmada szakít legerősebben a thrillerhagyományokkal: a múlt fölidézhetőségének és megfogalmazhatóságának kérdését fölvető szekvenciák kidolgozása Goya, Poe és a szürrealisták világát idézi, melynek lélegzetelállító stilizációja tetőzi be a formailag amúgy is igen gazdag, az elidegenítő effektusok terén invenciózusnak is mondható alkotást. Nagyon kevés thriller jutott a látomásosság ilyen magas fokára.

A megújulással már másfél évtizede csak próbálkozó rendező e korai opusa talán életműve legmerészebb és legprovokatívabb darabja, hiába sért később szexuális és politikai tabukat, vagy – még sűrűbben – alkalmaz vérszomjasabb erőszakot. Nélküle nemcsak De Palma olyan későbbi munkáit volna nehezebb helyén kezelni, mint a Gyilkossághoz öltözve és a Káin ébredése, de a Nővérek akár Dario Argento egyes művei, valamint az ikertémát és a pszichopatológiát ötvöző jelentős (Két test, egy lélek) és kevésbé jelentős (Egyedülálló nő megosztaná…) alkotások elődjeként is megjelölhető.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9459