KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Snowpiercer – Túlélők viadala

Kránicz Bence

Snowpiercer – dél-koreai-amerikai, 2013. Rendezte: Bong Joon-ho. Szereplők: Chris Evans, Song Kang-ho, Tilda Swinton, John Hurt. Forgalmazó: ADS Service. 126 perc.

Dél-koreai rendező Csehországban forgatott, angol nyelvű filmje, amerikai, koreai, brit és román színészekkel, francia képregény alapján – a Snowpiercer a „globális film” eminens példája, amely ráadásul történetében is egy helyre zsúfolja az emberiség összes nációját, filmforgatás helyett egy vonat vagonjaiba terelve mindazokat, akik túlélték a bolygónkat lakhatatlanná tévő új jégkorszakot.

A hatalmas szerelvény zárt ökoszisztémája tökéletesen modellezi a fennálló társadalmi berendezkedést: az első kocsikban kényelmesen elférnek a gazdag kevesek, míg hátul egymáson tülekedve, sötétben és mocsokban vegetálnak a potyautasok ezrei. Időről időre az elnyomottak seregei fellázadnak, és megostromolják az első osztály vagonjait – a cselekmény kezdetén a fél életét a vonaton töltő Curtis (Chris Evans) vezetésével tör ki az esedékes forradalom, hősünk pedig vér és verejték árán jön rá, hogy ahogy a Földön, úgy a Vonaton is a manipulatív elit használja ki a háborgó tömegek dühét.

A hazájában sztárrendezőnek számító Bong Joon-ho A gazdatest sikere és az Anya remeklése után kapott lehetőséget az eddigi legnagyobb költségvetésű dél-koreai film elkészítésére. Inspirációért a gazdag sci-fi hagyománnyal rendelkező francia képregényekhez nyúlt, az 1982-ben megjelent Le Transperceneige történetét azonban lecsupaszította, és látványközpontú akciófilmet hozott ki a disztópikus alaphelyzetből. A Snowpiercert az egyes vagonokban talált akadályok osztják fejezetekre, a kirobbanó erőszak pedig mindenhol más arcot ölt: vaksötétben zajló baltás mészárlás, sokkoló iskolai lövöldözés és gőzfürdőben lefolytatott test test elleni harc ritkítja a szereplőket, míg a fináléban a lélektani hadviselésre kerül a sor. A brutális jeleneteket Bong szürreális humorral ellenpontozza (az ocsmány vonatminiszterre kezet emelő páriát nemcsak megcsonkítják, de egy fél pár cipőt is a fejére tesznek), és a színpompás díszletek is távolítják a realizmustól a történéseket. Emiatt a film nyomasztó jövővízióját nem is lehet túlságosan komolyan venni, az akciószekvenciák stílusbravúrjai viszont társadalmi mondanivaló nélkül is emlékezetesek.

Éppen a pazar látványvilág miatt fájlalhatjuk, hogy a Snowpiercer a rendező és az amerikai forgalmazó elhúzódó vitái miatt elkerülte a magyar mozikat, a Weinstein testvérek ugyanis húsz perccel megkurtították volna a játékidőt. Végül Bong kiharcolta, hogy az ő változatát mutassák be, és bizonyára a botrány hírének is betudható, hogy a film máris kisebbfajta kultstátuszra tett szert a sci-fi rajongók körében.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12441