KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mestergyilkos: Feltámadás

Sepsi László

Mechanic: Resurrection – amerikai, 2016. Rendező: Dennis Gansel. Írta: Philip Shelby, Tony Mosher és Rachel Long. Kép: Daniel Gottschalk. Zene: Mark Isham. Szereplők: Jason Statham (Bishop), Tommy Lee Jones (Adams), Jessica Alba (Gina), Michelle Yeoh (Mae). Gyártó: Chartoff-Winkler Productions / Davis Films / Millennium Films. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 99 perc.

 

A „jobb lett volna békén hagyni” nem csupán visszavonult bérgyilkosok, de a félgőzzel élesztgetett franchise-ok esetében is fájdalmas utólagos tanulság. A szűk negyven évvel a Bronson-Winner páros eredetije után reaktivált Mestergyilkos 2011-ben sem apellált többre, minthogy egyszeri tétel legyen az új évszázad Bruce Williseként pozícionált Jason Statham életművében, az idei folytatás viszont épp arról feledkezik meg, hogy a kivitelezés cizelláltsága hogyan teheti izgalmassá a milliószor látott rutinfeladatokat is.

Miközben a Németországból teljesen fölöslegesen Hollywoodba importált Dennis Gansel (A hullám, Napola) bérrendezése alatt Statham mestergyilkosa (ugyancsak fölöslegesen) körbeutazza a földgolyót, hogy végrehajtsa a Válogatott gyilkosokból ismerős „három balesetnek álcázott gyilkosságot” , a film mindvégig tanácstalanul billeg műfajparódia és az érdektelenségtől terhes ujjgyakorlat között. Bár A mestergyilkos: Feltámadás hősei rendre kitalálják a soron következő fordulatokat és ezt el is árulják a mellettük állóknak, illetve várva várt óriáscápás projektjét (Meg) előrevetítve Statham egy ponton vásárol egy tubus cápariasztó krémet, a végeredmény Tommy Lee Jones pár perces ripacskodásán kívül sajnos mégsem fordul át önfeledt mókázásba. Ennek hiányában marad az eldönthetetlen stílusértékű (vicc vagy komoly) jelenetek sora és legalább másfél valóban ötletes bérgyilkosság, ami egy creative killekre felhúzott alműfaj esetében igen szegényes mérleg. Talán nem is véletlen, hogy a záróképen Jones extravagáns fegyverkereskedője afféle költői váteszként inkább megnyomja a „törlés” gombot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12922