KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Öngyilkos szüzek

Alföldi Nóra

The Virgin Suicides – amerikai, 1999. Rendezte: Sofia Coppola. Szereplők: Kirsten Dunst, James Woods, Kathleen Turner. Forgalmazó: Caesar Film International. 97 perc.

 

Sofia Coppola filmográfiájában mindössze három nagyjátékfilm szerepel, mégis bizton állítható, hogy a legújabb Hollywood fenegyerekei között, ha nem is a legtehetségesebb, de mindenképpen a legszemélyesebb hangnemet megütő, markáns szerzői világgal rendelkező rendező. Stílusa könnyedén felismerhető, témája szinte mindig ugyanaz: ártatlan, közegükben idegenül csellengő hősökről mesél, kiknek élete valamiért megrekedt, elszigeteltségükben azonban ezt alig érzékelik, nagyvonalú passzivitásban lebegnek a lét elviselhetetlen könnyűségében.

Sofia Coppola 1999-es debütáló filmjével, az Öngyilkos szüzekkel már kiforrott rendezőként mutatkozott be. A rendhagyó tinifilm a szigorú katolikus neveltetésben részesülő Lisbon lányok kollektív öngyilkosságának története, személyes vallomás a kamaszkorról és az ártatlanság elvesztéséről, az ábrándosnak legkevésbé sem mondható, szplínes hetvenes évek közegébe helyezve. Coppolának – az európai modernizmus iránti leplezetlen imádatától vezérelve – esze ágában sincs konkrét tényeket vagy kerek cselekményt tálalni, az angyali teremtmények meséjét több nézőponton, köztük négy kamaszfiú fürkésző tekintetén keresztül szűri meg, de egyik interpretációból sem jutunk tartalmi információhoz. Annál nagyobb hangsúlyt kapnak a hangulat-, illetve emlékképek, a csörgedező eseménysorok mögött megbúvó kedves fantazmagóriák. Az amerikai kamaszkor bájosan közhelyes – ifjúsági filmből véletlenül sem kihagyható – szituációi, mint a szalagavató, első szerelem, első csók és társai, valamint a kedvesen nosztalgikus légkör nem annyira az öngyilkosság tragédiáját, sokkal inkább a hirtelen felnőtté válás fájdalmasságát nyomatékosítja. Jóllehet Sofia Coppola sosem volt kertvárosi, pubertáló kissrác, keserédes mélázása mégis hiteles, mi több kifejezetten érzékletes.

Extrák: Előzetes és képgeléria.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9563