|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégFelül semmiCsillag Márton
A sanyarú sorsú emberek vidám napjait bemutató új brit filmzsáner, a „megélhetési vígjáték” újabb fejezetéhez érkezett: a vetkőző acélgyári munkások (Alul semmi), balettozó proligyerekek (Billy Elliot) és dílerkedő özvegyasszonyok (Fűbenjáró bűn) után most a konyhai kötény nélkül, meztelen felsőtesttel pózoló háziasszonyok mutatkoznak be. A korábbi keserédes darabokhoz hasonlóan a Felül semmi humorának is a szomorúság az elsődleges forrása: miután a yorkshire-i Rylston és Vidéke Nőegylet egyik virgonc tagja (Julie Walters) a rák közreműködésével elveszíti hőn szeretett férjét, az egylet legvagányabbjai úgy határoznak, hogy egy pucérkodós naptár kiadásával gyűjtenek pénzt az eltávozott emlékét őrző várótermi ülőgarnitúrára. Az 1999 áprilisában megtörtént valós eseményeket feldolgozó film szerkezete – miként erre a magyar cím is utal – szigorúan a műfajteremtő Alul semmi felépítményét követi: a szeretnivaló szerencsétlenek ledobják kispolgári (esetleg „kismunkási”) láncaikat, a társadalmi konvenciókat felrúgva vállalják az összetűzést kicsinyes környezetükkel, felfedik szottyadt kebleiket, s végül – akár az ünnepi puding készítésekor – szembenéznek csomómentes önmagukkal. Nigel Cole rendező a Fűbenjáró bűnnel már bebizonyította, hogy csaknem Mike Leigh-i mélységben ismeri a kisvárosi angol nők lelki világát, nem csoda hát, hogy a gyász és humor finom keverékével ismét egy mulattató és érzékeny történetet sikerült vászonra vinnie. A nőegyleti kalendárium egy-egy lapján szereplő bátrak fedetlen felsőtesttel végzik hagyományos háziasszonyi tevékenységeiket, de a film egészéhez hasonlóan a szomorú, meztelen igazság a képeken is takarásban marad: virágszálak, prések és egyéb konyhai tárgyak teszik láthatatlanná az érett kebleket. Yorkshire asszonyai és a film készítői olyanok, akár az okos lány a meséből: meg is mutatják, meg nem is.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1094 átlag: 5.5 |
 |
|
|
|
