|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA panamai szabóHideg János
Aki a „Pierce Brosnan” és a „panamai kémtörténet” hívószavak alapján Mission Impossible típusú, akcióban, cicababákban, üldözésekben és pirotechnikai elemekben bővelkedő 007-es utánérzésre számít, csalódni fog, ugyanis John LeCarré a film alapjául szolgáló sikerregénye igazi anti-James Bond történet.
Andy Osnard (Brosnan) gátlástalan, korrupt, nőfaló kém, akit büntetésből helyeznek a csatornájáról és panamáiról egyaránt híres Panamába, ahol egy Harry Pendel nevű, eladósodott úri szabó személyében „megbízható” informátorra lel. A „bizalmas” kapcsolatokkal rendelkező szabó ugyan bombasztikus álhírekkel eteti őt, amit mond azonban éppen az, amit Osnard és főnökei hallani akarnak, így meséit készpénznek (és készpénzért) veszik, sőt árfolyamuk szédítő emelkedésbe kezd.
Hogy az ígéretesen groteszk alaphelyzetből nem kerekedik maradéktalanul dicsérhető mozi, nem annyira a legjobb formájukat hozó színészek, mint a vígjáték, a kémtörténet és a lélektani dráma arányait, valamint az összetett regény szálait időnként elszabó John Boorman rendező hibája. A film így is számos ihletett pillanattal szolgál: a Casablancára történő komikus utalások mellett a legmulatságosabb jelenet talán az, amelyben Osnard és Pendel egy bordélyház vibrációs ágyán cserélnek extatikus hangulatban információt. Elsősorban ezek, s a rafináltan szabódó Geoffrey Rush, valamint Brosnan saját Bond-figuráját magabiztosan kiforgató játéka miatt mégsem elfecsérelt idő megnézni ezt a filmet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2485 átlag: 5.44 |
|
|
|
|