|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégVakjátékTamás Amaryllis
Mintha a Mario és a varázsló szuggesztív travesztiáját készítette volna el vizsgafilmjeként a Lodzi Filmművészeti Főiskolán Dominik Wieczorkowski-Rettinger. Az inspiráció Thomas Mann-i; a szereplők a plakátragasztók kasztjának szürkén tarka sokaságából emelkednek ki.
Az Öreg, a rejtélyes Cipolla-figura mániákusán hisz az akaratnak, a pszichés energiának a nehézkedési erőt is legyőző erejében. Számára a repülés a teremtés mágikus újrafelfedezésének szimbóluma. A megközelíthetetlen másik világ halálos bűvöletének áldozataként vonzza-taszítja médiumait, megölt fiát, elhagyott szeretőjét, zsarolható pszichiáter barátját és gátlásos pártfogoltját, Mario-Jedreket. Az Öreg végigjátssza a sorstól rászabott szerepet; halálba küld és gyógyít, elkápráztat és összeroppant. A „nagy ugrásra” végül maga vállalkozik, extrém kísérlete mégsem önmaga felett kimondott ítélet, hanem cinikus válasz magamagának s üzenet a mindenkori Cipolláknak a mélyben állók lelkierejéről.
A cipollai világ – e nyomasztóan sejtelmes atmoszférájú, kitűnően megfigyelt portrék, helyzetek és színterek mozaikjából összeálló film szerint – ha létezik, csak saját paródiájaként vegetál, s ábrázolása is csak karikatúra lehet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2679 átlag: 5.4 |
|
|
|
|