KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Földi űrutazás

Ledniczky Márton

A kilövőállomáson az ég felé magasodik a Capricorn 1. elnevezésű amerikai űrrakéta. A parancsnoki kabinban Brubaker. Willis és Walker, a három asztronauta várja a kilövést. A tévéből jól ismert képek. Aztán hirtelen nyílik a kabin ajtaja, és egy határozott hang kitessékeli a három űrhajóst a kabinból. Az űrhajó néhány perc múlva elindul a Mars felé – nélkülük. Ez már a film.

Egy újabb amerikai filmmese, a megszokott szakmai tökéletességgel, biztonsággal, bár most a kevésbé hatásosak közül. Pedig minden „kellék” adva van: látványos földi irányítóközpont, izgalmas sajtókonferencia, tévékamerák és monitorok, házi úszómedence, az elnök és az alelnök (természetesen ironikusan-kritikusan ábrázolva), helikopterek és repülőgépek, még a szexre is van némi remény, ezt azonban nem váltja be a film.

Sajnos a történet végtelenül naiv meseszerűsége miatt nem tudunk együtt érezni a Mars helyett földi kalandokba keveredő három mesebeli űrhajóssal, valamint az őket előbb hősnek, majd hősi halottnak hívő hozzátartozóikkal sem, mivel – ellentétben a mit sem sejtő amerikai tévénézőkkel – mi az első pillanattól kezdve tisztában vagyunk a szituációval. Sem sírni, sem izgulni nem tudunk igazán, mert az előre elárult „deus ex machina” egyenes utat nyit a happy endig. A rendező így ugyan – akarata ellenére – elkerüli a szentimentális giccset, helyette azonban csak hiteltelen álfeszültséget, álizgalmat nyújtó, néhol kifejezetten unalmas filmet ad.

Egy házi vetítés alkalmával a westernfilm-forgatásról hangzik el ez a mondat a filmben: Hogy nézhet ki valami ennyire valódinak, ami hamis? Peter Hyams meséje még csak valódinak se néz ki, bár elmond egyet-mást az amerikai üzleti és politikai manipulációkról. Mindenesetre inkább egy „hamis” westernt láttunk volna szívesen a „valódi” – földi – űrutazás helyett.

S mi az, amire mégis elégedetten gondolhat vissza a modern kalandfilmet szerető néző? Egy szó szerint fékevesztett autó rohanásának izgalmas képsorára, és egy bravúros repülős üldözésre, melyben döntő szerep jut Telly Savallas (Kojak.) remek figurájának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 39-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7876