KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vénuszcsapda

Fáber András

 

Az erotomániás, jóképű fiatal doktor állandó éjszakai ügyeletet vállal, hogy a szépnem iránti vonzalmának zavartalanabbul (?) hódolhasson: merész fellépésével a film első húsz percében minimum öt nőt vesz le a lábáról, mígnem maga is fennakad egy francia származású balett-táncosnő hálójában.

A nyugatnémet filmrendező, forgatókönyv-író és operatőr, Robert Van Ackeren igazán avatott szakembere a közönség és a kritika felé egyszerre kacsintó finomkommersz műfajának (lásd: finomkonfekció), ami csak szemészeti szempontból abszurdum, üzletileg azonban meglehetősen sikeres stratégiának bizonyul még a jelen társadalmi átmenet hányatott időszakában is (erről tanúskodik egyik korábbi filmjének, a Testek csábításának kellemesen langyos magyarországi fogadtatása).

Ebben a filmben nem fecsegnek fölöslegesen, legfeljebb egy Woody Allen-i szarkazmussal ábrázolt pszichiáter-figura enged meg magának néhány laposan intellektuális reflexiót, ehelyett a szereplők úton-útfélen egymásnak esnek – hevületüknek csak a rafinált kameraállások szabnak határt. Orvos-szerelem-halál fogalmi triptichonjából a halál-hetéra archaikusán modern figurája sem hiányozhat: Myriem Roussel szép, mint egy profán oltárkép, s életveszélyes, mint egy frontális ütközés nagy sebességgel (így ismerkedik meg az orvossal). A szereplők lassan, álmatag tekintettel mozognak, s csak némi idő elteltével jövünk rá, hogy ez az onirikus-szürrealisztikus szinészvezetés a film humorának egyik legfőbb forrása. Végül is a bemutatott szerelmi négyszög egész gördülékenyen funkcionál, a német négyes táncritmusára, ami, ha volna, olyan lenne, mint a francia négyes, csak valamivel nehézkesebb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/02 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4290