KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szex, mámor, rock n’roll

Baski Sándor

Belgica – belga, 2016. Rendezte: Felix van Groeningen. Írta: Arne Sierens és Felix van Groeningen. Kép: Ruben Impens. Zene: Soulwax. Szereplők: Stef Aerts (Jo), Tom Vermeir (Frank), Stefaan De Winter (Ferre), Dominique Van Malder (Manu). Gyártó: Menuet Producties / Pyramide Productions / Topkapi Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 127 perc.

 

A belga Felix van Groeningen néhány felejthető és egy kiforratlan, de ígéretes produkció (Szarul állnak a dolgok) után 2012-ben, az Oscar-jelölésig jutó Alabama és Monroe-val robbant be a filmes köztudatba. Sejteni lehetett, hogy a súlyos tragédiával terhelt párkapcsolati drámát nem tudja majd következő filmjével túllicitálni – emelni a tétet gyakorlatilag lehetetlen is lett volna –, ezért bölcsen úgy döntött, meg sem próbálja.

A Szex, mámor, rock n’roll cselekménye nem élet és halál körül forog, csak a címbéli klub (Belgica), illetve az azt üzemeltető testvérpár közös történetét meséli el. Ismerős témái és konvencionálisabb felépítése ellenére ez a film jóval személyesebb, mint az Alabama és Monroe: az író-rendező apja is egy hasonló szórakozóhelyet üzemeltetett 10 éven át – a kis Felix gyakorlatilag itt serdült fel –, majd eladta egy testvérpárnak. Groeningen ezt a két periódust egyszerre örökítette meg, és ez a kor-, illetve helyismeret teszi hitelessé az amúgy kevés meglepetést tartogató sztorit. A konfliktust természetesen a két testvér habitusbéli különbsége adja: a fiatalabb Jo felelősségteljes és ambiciózus, ő az, aki a szabályok szerint játszana, családos bátyja, Frank viszont vakmerően veti bele magát az éjszakába, veszélybe sodorva ezzel az egész vállalkozást.

Korábbi filmjeihez hasonlóan Groeningen ezúttal is a színészvezetésben és a hétköznapi pillanatok feszültséggel telítésében jeleskedik leginkább, de a helyi klubélet bemutatása is autentikusnak tűnik. Az Alabama és Monroe után a zene most is kiemelt szerepet kap – a blue grass helyett itt a punktól a house-ig terjed a spektrum. Noha a 70-es évek Manchesterét nem lehet Genttel összevetni, Groeningen mégis hasonló módon állít emléket a város lüktető zenei szcénájának, mint tette azt Winterbottom a Non-stop party arcokban.

Az ország és a kor hiába más, a szex, a drogok és a rock’n’roll életérzése ugyanaz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12851