KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Houdini – A halál mágusa

Varró Attila

Death Defying Act – amerikai, 2007. Rendezte: Gillian Armstrong. Szereplők: Guy Pearce, Catherina Zeta-Jones, Timothy Spall. Forgalmazó: Fórum Home Entertainment. 92 perc.

 

A magyar származású Harry Houdini nem csupán a XX. század leghíresebb szabadulóművésze és a spiritiszta hókuszpókuszok legádázabb leleplezője volt: 1917 és 1923 közt forgatott némafilmjei révén a filmtörténet első autentikus akció-auteurjének tekinthető, aki saját emberfeletti fizikai képességeire írt kalandfilmjeivel oly neves utódoknak taposott ösvényt, mint Buster Keaton (aki a fáma szerint neki köszönheti művésznevét), Douglas Fairbanks vagy akár Jackie Chan. A filmművészet mostanáig adós maradt a komoly hozzájárulásért: egy elferdített, misztifikált álomgyári biopic 1953-ból, pár érdektelen tévéfilm és két izgalmas, ám kurta szerep (Ragtime, Fairy Tale) után 2007-ig kellett várni az első játékfilmre, ami nem csupán életrajzi hűséggel, de az őt megillető kreativitással kezeli művészhősét.

A Houdini – A halál mágusa (különösen esetlen a magyar cím a gyönyörűen kétértelmű Halált megvető mutatványok eredetije mellett) a Nagy Houdini életének utolsó heteit dolgozza fel 1926 végén, fókuszában egy nagy publicitással kísért spiritiszta eseménnyel Edinburgh-ban, amely során egy helyi halottlátó nő kapcsolatot teremt a mágus édesanyjával, hogy kiderítse, melyek voltak a fia fülébe suttogott utolsó szavai. A kosztümös drámákban járatos ausztrál rendezőnő, Gillian Armstrong (Játék és szenvedély; Charlotte Gray) ezúttal is egy bizarr szerelmi kapcsolat és egy látványos vállalkozás melodrámai konfliktusára építi filmjét (a kikapós médium és a mintaférj mágus közt bimbózó románc alaposan átformálja mindkét fél eredeti motivációját), amelyet aztán fegyelmezett kézzel vezet végig a meredek fordulatokon, sőt a legjobb bűvésztrükkökhöz híven az előre ismert finálét is képes meglepetésként tálalni. Elegánsan levezényelt, élvezetes előadást teremt egy komor, párszereplős kamaradráma alapanyagából – akár egy bűvész a legegyszerűbb kártyatrükknél: hiába tudjuk, hogy puszta szemfényvesztő, mégsem a kezét figyeljük, inkább a felfénylő illúziót.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9904