KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jack Reacher: Nincs visszaút

Csiger Ádám

Jack Reacher: Never Go Back – amerikai, 2016. Rendezte: Edward Zwick. Írta: Lee Child regényéből Marshall Herskovitz. Kép: Oliver Wood. Zene: Henry Jackman. Szereplők: Tom Cruise (Reacher), Cobie Smulders (Susan), Danika Yarosh (Samantha), Patrick Heusinger (Hunter). Gyártó: Paramount Pictures / Skydance Media. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 119 perc.

 

A hollywoodi sequelek látványosabbak és grandiózusabbak elődeiknél, kivéve néhány rendhagyó folytatást, melyek alkotói próbáltak nem beleesni ebbe a csapdába, és nem előre, hanem inkább visszaléptek egyet. A Star Wars: Az ébredő erő főleg nosztalgiát és bevált csavarokat kínált az előzmény-trilógia akcióorgiájához és világteremtéséhez képest, de a tökéletes példa a retró sequelre a Mission Impossible: Titkos nemzet. Illetve most már ez az újabb film a Tom Cruise-Christopher McQuarrie duótól, amiről sokat elárul, hogy hatásosnak szánt, a trailerben is megmutatott nyitójelenetében egyáltalán nincsen képkereten belüli akció.

A kiszolgált veterán Reacher továbbra is hajléktalan, bár nem az utcán, hanem szállókon él, és füleseket ad egykori munkaadóinak a katonai rendőrségnél. Épp randevúra hívná női összekötőjét, amikor a csinos őrnagyot megvádolják kémkedéssel. A nyomozó összeesküvés áldozata: egy afganisztáni ügy alkalmával darázsfészekbe nyúlt. Reacher megszökteti: folytatniuk kell a nyomozást, hogy tisztázzák magukat, de közben a hatóságok mellett egy privát katonai cég emberei is vadásznak rájuk.

Látványos szekvenciákban tehát nem bővelkedik a film, még ha nem is hiányoznak belőle a harcjelenetek. Akcióthrillerként és hard boiled krimiként meglehetősen kiszámítható a cselekmény. Cruise hiteltelen keménykezű héroszként, az öntudatos nőkarakter szerepe kimerül a főhős macsóságának kompenzálásában, az antagonista pedig érdektelen. Lee Child író és Edward Zwick rendező története inkább drámaként működik: a hős megváltását nem egy romantikus affér hozza el, hanem az, hogy apasági keresetet nyújtottak be vele szemben, állítólagos lánya pedig a katonai cég bérgyilkosainak célkeresztjébe kerül. Reacher, az őrnagy és a tini fruska menekülés és nyomozás közben családdá kovácsolódik, konfliktusaik a film fénypontjait jelentik a műfaji szálhoz képest.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13005