KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mediterraneo

Bori Erzsébet

 

A film pontosan arról szól, ami a címe: a nagy kékségről, ami összeköti az egymástól távoli földeket. Ivan Csonkin hihetetlen kalandjai kelnek ismét életre a vásznon, harsányabb, színesebb, gátlástalanabb, mondhatni délibb változatban. Salvatores filmjében egy egész szakasz – helyre, zergetollas kalpagjukról ítélve hegyivadász – köt különbékét. A kisded olasz osztagot, van benne északi intellektuel és déli bunkó, ahogy annak lennie kell, kies görög szigetecskére vezénylik, Egyik sem szagolt még puskaport, harci szellemük lanyha, egyikük például Silvana nevű imádott szamarával vesz részt a második világháborúban. Még véget sem ér a D-day, és már két harci cselekménybe keverednek a festői városkában: első esetben egy tyúk, másodjára Silvana válik a háború áldozatává. Innentől a dramaturg veszi kézbe a marsallbotot, előbb az angolok lövik szét a hajót, majd Silvana gazdája vágja földhöz egy szem rádiójukat paroxizmusában – a németek már korábban voltak szívesek deportálni a sziget teljes férfilakosságát. Minden adva van az idillhez. Nem részletezném a megszállók és a polisz összemelegedésének változatos eseményeit, a pásztorlányokként megelevenedő pinup girlöket, a romlatlan perditát, a felvilágosult européer pópát és az új szamárral való találkozást, higgyék el becsületszóra, hogy gyönyörű az egész. A nagy földközi-tengeri randevúból csak a törökök vannak kizárva, akik a jó recina helyett csúnya tudatmódosító szereket használnak sötét fegyverkereskedelmi céljaik eléréséhez.

Egy ízben kávédaráló érkezik, külsejéből ítélve még az első világháború egyik légi csatájából keveredhetett ide (vagy Menzel filmjéből kölcsönözték), ez hozza a hírt, hogy Mussolini kaputt, az olasz-görög barátság immár hivatalosan is megpecsételtetett. Hőseink (az egy szem benősült dezertőr kivételével) fájó szívvel búcsúznak a szigettől, de – mint az az utójátékból kiderül – nem örökre. A szívmelengető Mediterraneo az 1992-es évben elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscart.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3701