KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Gyöngyvirágtól lombhullásig

Ardai Zoltán

Magyar, 1953. Írta, rendezte, fényképezte: Homoki-Nagy István. Zene: Farkas Ferenc, Vaszy Viktor. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 83 perc.

 

Amint a legkorábbról ránk maradt európai szövegek – a versekbe foglalt ógörög nagyeposzok – máris felülmúlhatatlan példáit hozták a nagy jövőjű elbeszélői művészetnek, úgy készültek azonnal világra szólóan remekbe a legkorábbi „egészestés” (60 percnél hosszabb) természetfilmek: Homoki-Nagy István (1914–1979) műfajteremtő rendezései. Az 1951-es Vadvízország és az ‘52-ben forgatni kezdett Gyöngyvirágtól lombhullásig nemcsak időben előzte meg (fél ütemmel) a James Algar rendezte, Disney-produkciós Az élő sivatagot, hanem a máig fénylő klasszikusság dolgában is. Míg Algar jeleneteinél gyakran érezni, hogy hasonlóan dicséretes színvonalon újraforgathatók lennének – de még erősíthetnének is rajtuk a mai natural documentary-technikák –, addig a Gyöngyvirágtól… gemenci felvételein tipikus természetbeni mozgásoknak rengeteg különös variációja, egyszerien (pótolhatatlannak tűnően) elkapott pillanata vonul fel. Ezek a sűrű jelenetek jóval többet láttatnak a jellegzetesen eltérő állat-alkatokból és viszonyaikból, mint ha a képi figyelem rendre csak a fajok fő ismertetőjegyeire irányult volna. Homoki-Nagy egyszerre lírizáló és anekdotizáló szerkesztésmódja, amely játékfilmes elemeket is igényel, tudatos szituációszervezést például (a testtartások, nézések, ejtőzések, borzolódások, párviadalok nagyobb változatossága végett), itt hallatlan mértéktudóan és szerencsésen érvényesült. Hermetista kedélyt, szanatóriumi (rezervátumi) nyugalmat árasztó nyájas beszéd, lágyítottan érces narrátorhang, patinás szófordulatok – régi-iskolás természetbúvári elmélyültségre valló arany-szabatos formai keretek – foglalatukban pedig örökfriss, vad jelenetek. Homoki-Nagy mozija ma épp olyannak hat, mint fél évszázada: régies hangvételűnek (akkor is ilyennek hatott), ugyanakkor fölöttébb maradandónak.

Extrák: Homoki-Nagy István forgat – 3 perces töredék.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11609