MoziOroszlánKránicz Bence
Lion
– amerikai-brit, 2016. Rendezte: Garth Davis. Írta: Sharoo Brierley regényéből
Luke Davies. Kép: Greig Fraser. Zene: Volker Bertelmann és Dustin O’Halloran.
Szereplők: Dev Patel / Sunny Pawar (Saroo), David Wenham (John), Nicole Kidman
(Sue), Rooney Mara (Lucy), Deepti Naval (Saroj Sood). Gyártó: The Weinstein
Company / Transmission Film. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 118 perc.
Posztigazságokkal
és alternatív tényekkel fertőzött korunkban felértékelődhet még az elnyűtt „igaz
történet alapján” címke is. Pedig régóta ellenszenves ez a kategória, főleg
azért, mert az Oscar-szezonhoz közeledve egyre több „igaz történet” kerül
mozikba, és e filmek mögött sokkal könnyebb a filmakadémiai tagok érzelmi
manipulálására játszó, opportunista producereket látni, mint az elesett
embereknek hangot adó, különleges életutakat elregélő művészeket.
Ám
az Oroszlán valóban olyan erős
történetet mesél, hogy nem esik nehezünkre félretenni páncélként növesztett
cinizmusunkat. A közép-indiai faluban cseperedő, koldusszegény Saroo
kisgyerekként egy éjjel bátyjára várva elalszik egy üres vonaton, majd több
mint ezer kilométerrel odébb, Kalkutta városában ébred. Bengáli nyelven nem
beszél, írni-olvasni nem tud, sőt faluja nevében sem biztos, így aztán
árvaházban köt ki. Az első csoda akkor éri, amikor örökbe fogadja egy ausztrál
házaspár. A második akkor, amikor új hazájában otthonra lelt, egyetemet végzett
felnőttként a Google Earth-ön keresgélve rátalál szülőfalujára.
Saroo
Brierley önéletrajzi írása 2013-ban jelent meg, a filmadaptációt végül A tó tükre sorozattal nevet szerzett
Garth Davis készíthette el. A történet első, Saroo gyerekkorát bemutató felében
a rendező nagy gondot fordít a színes-szagos kolorlokál bemutatására, a Gettó milliomos modorában stilizált
filmnyelvre cserélve Brierley sallangmentes és kissé unalmas prózáját. A
gyerekhőst játszó, tüneményes Sunny Pawarnak könnyű megadni magunkat, a film
elején bontott csomag zsebkendő pedig nagy valószínűséggel elfogy a happy
endre, annak ellenére, hogy a felnőtt Saroo útkeresése érezhetően elnagyoltabb,
a hős vívódása mesterkéltnek, kötelező körnek hat. Az Oroszlán megvalósítása tehát alapvetően konzervatív és kevéssé
izgalmas, ám a mese érzelmi ereje önmagában is elég a katarzishoz.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1 átlag: 7 |
 |
|
