KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

FIPRESCI- kollokvium Milánóban

Koltai Ágnes

 

A Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége (Fédération Internationale de la Presse Cinématographique) szokásos évi, milánói tanácskozásán kétnapos kollokviumot tartott a kelet-európai filmművészet lehetőségeiről. A megbeszélés és vita középpontjában a következő kérdések álltak: hogyan befolyásolja a kelet-európai filmművészet arculatát a politikai változás; a piaci viszonyok milyen hatással lesznek az eddig állami ellenőrzés alatt álló, dotációból élő filmgyártásra; a nyitottá váló kelet-európai filmpiac hogyan tud megküzdeni a nyugat-európai, s különösen az expanzív amerikai filmforgalmazókkal; kialakulnak-e koprodukciók kelet- és nyugat-európai filmgyártók között, s ha igen, milyen formában.

A FIPRESCI kelet- és nyugat-európai tagozatainak képviselői a vita bevezetéseképpen röviden ismertették országaik filmpiacát, a filmforgalmazás formáit, a hazai és külföldi filmek versenyét a közönségért. A nyugat-európai országok filmkritikusai a kelet-európai filmek fogadtatásáról, a kelet-európai filmkritikusok pedig a versenynek egyre jobban kitett filmgyártásuk pillanatnyi helyzetéről tartottak beszámolót. Az egységesülő európai filmpiac lehetőségét vázolva a kollokvium résztvevői a legélesebben a nemzeti filmművészetek eltűnésének, illetve megmaradásának kérdését vetették fel, megállapítva, hogy a kis nemzetek rendkívül veszélyeztetett helyzetbe kerülhetnek.

A tanácskozáson szó esett még a kelet-európai filmművészeti folyóiratok nehézségeiről, kommercializálódásukról és esetleges megszűnésükről. Végül felolvasták és megvitatták a szovjet filmkritikusok javaslatát, mely három pontból állt: 1. örömmel vették, hogy a nemzetközi filmfesztiválokon a FIPRESCI-zsűrikben kelet-európai filmkritikusok megfelelő számban képviseltethették magukat, s remélik, a jövőben is így lesz; 2. javasolják, hogy az európai filmmagazinok szerkesztői tartsanak tanácskozást, amit a szovjet filmkritikusok a következő évben szívesen meg is rendeznének; 3. az egykori szocialista-országok nemzeti filmfesztiváljait a FIPRESCI támogassa, vetítésekkel, tanácskozásokkal segítse. A szovjet filmkritikusok javaslatát mindenki megértéssel fogadta, abban a reményben, hogy a kiáltvány nem marad puszta papír, s hogy a kelet-európai filmművészetért valóban tudnak tenni valamit a FIPRESCI nemzeti tagozatai.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/12 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4750