Mozi

A szabadság ötven árnyalata

Fekete Tamás

Fifty Shades Freed – amerikai, 2018. Rendezte: James Foley. Írta: E. L. James regényéből Niall Leonard. Kép: John Schwartzman. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Dakota Johnson (Ana), Jamie Dornan (Christian), Eric Johnson (Hyde), Kim Basinger (Elena), Luke Grimes (Elliot). Gyártó: Perfect World Pictures / Michael De Luca Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 106 perc.

Befejező részéhez érkezett az Ötven árnyalat-trilógia, amelynél több megvetést és lesajnálást valószínűleg egyetlen hollywoodi franchise sem érdemelt ki az elmúlt években – az írónőn kívül talán még a közreműködők is pironkodnak, ha szóba kerül részvételük. Az első részt jegyző Sam Taylor-Wood távozása után az elsősorban thrillereket jegyző James Foley került a rendezői székbe, aki a második és a harmadik részt egyszerre forgatta le, így a két film között jóval erősebb a kapocs is, mind tartalmi, mind stiláris szempontból.

Talán még a legnagyobb rajongók is kénytelenek beismerni, hogy E. L. James regényének egyetlen igazán érdekes vonatkozása a szado-mazo kapcsolat szerepeltetése, ám ahogy ennek problematikussága szinte egy csapásra megoldódik hőseink között, történetük végképp nem lesz semmivel sem több, mint egy felettébb hosszan és érdektelenül elmesélt lányregény – hiába kerülnek elő korábbi szeretők, vagy épp a szexualitás fortélyait egykor kitanító illető. Így aztán a záró két film sem lesz több egy négy órán keresztül tartó civakodásnál, és ostoba vádaskodásokkal tarkított féltékenységi jelenetek már-már szabadon variálható füzéreinél, amelyek közé időnként egy-egy érzékinek szánt erotikus jelenet ékelődik, ám a merészként hirdetett szándék ellenére olyan visszafogott és szemérmes ábrázolással, ami már a 80-as években is megmosolyogtatóan konzervatívnak számított volna. A lényegében melodrámai eseménysort a szexuális izgalom ábrázolása mellett a thriller feszültségével is megpróbálják dúsítani a készítők, és a zsánerben évtizedek óta dolgozó Foley szerződtetését is nyilvánvalóan ez indokolta elsősorban, ám az előző filmben már ügyetlenül felvezetett cselekményszálak teljességgel nélkülözik a műfaj alapvető szükségleteit is, miközben olyan idegenül és véletlenszerűen lógnak ki a film szövetéből, mint a szerpentinek egy estélyi ruhán.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 60-60. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13602

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -