Mozi

Dobogó kövek

Alföldi Nóra

Dobogó kövek­ – magyar, 2010. Rendezte és írta: Martin Csaba. Kép: Mayer Zoltán. Zene: Molnár Attila. Szereplők: Martin Csaba (Patrik), Molnár Attila (Félix), Pindroch Csaba (Ricsi), Czupi Kála (Fanni), Tánczos Tamás (Géza), Illyés József (Alf). Gyártó és forgalmazó: Drastique Kft. 100 perc.

Erőre kap a magyar low-budget – legalábbis amennyire telik tőle –, a lehető legszerényebb költségvetésekkel gazdálkodó hazai függetlenek igyekeznek csak és kizárólag a szórakoztatásra összpontosítani, a nézőnek legfeljebb a buher-esztétika miatt lehetnek fájdalmai. Ennek apropójából igen kelendőek a szerteszét ágazó, laza bűnügyi szálakon csüngő sztorik (Para, Mázli, Papírkutyák). Könnyebb így: az esetlegesség elfedi a hiányosságokat, kidudorodhatnak a szerzői vénák (lásd a nem bűnügyi tematikával dolgozó Papírrepülőket), sőt minden hiba elmismásolható némi szívvel és lélekkel (lásd Intim fejlövés).

Martin Csaba a hazai e-cinemás minimozik kultikus alakjává érhet, filmjeit két hetes forgatási idővel, semmi pénzből skicceli kissé kacskán a mozivászonra. Legújabb limonádéjában a Dobogó kövekben a válság is egész ügyesen – de nem túl reflektíven – tematizálódik, ám ezen felül minden a függetlenek menetrendje szerint működik. Heist-sztorijának magja egy debreceni érdekeltségű baráti társaság, jó és rossz, de sosem irritáló arcokkal, akik egy kétbalkezes hackerrel szoftverlopásban sántikálnak, az akciót főiskolás vizsgafilmnek álcázzák, kocsmákban szövögetik pénzes álmaikat. A vállalkozást száz percre való szolid átvágások, baráti szívességek, kegyes hazugságok és minden légből kapható ötlet tarkítja, változó színvonalú, de alapjáraton mosolyogtató dialógok és bájosan lúzer, kellőképpen szögletes karakterek batikolják. Magyarország 2010: a csóróság nem szégyen, sőt kiváló buli, pláne, ha fiatalok csinálnak trendet belőle. Kár, hogy a történetvezetés esetleges, a kulcspontok dramaturgiai feszültsége úgy illan el, mint politikus a pályázati pénzekkel, a képi világ pedig hagy némi kívánnivalót maga után. A Dobogó kövek gázol a hibákban, a toplák felület mögött azonban ott dobog az anyag szíve; mozog a kép, él a matéria, a fésületlenség nem áll jól neki, mégis a bája miatt szalonképes darab.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 59-59. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10354

Cikk értékelése:

szavazat: 1108 átlag: 5.47