|
|
|
MoziAz utolsó emberigRoboz Gábor
Blood Father – amerikai,
2016. Rendezte: Jean-François Richet. Írta: Peter Craig és Andrea Berloff. Kép:
Robert Gantz. Zene: Sven Faulconer. Szereplők: Mel Gibson (John Link), Erin
Moriarty (Lydia), William H. Macy (Kirby), Diego Luna (Jonah). Gyártó: Wild
Bunch. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált.
88 perc.
Manapság
már nem megy eseményszámba, ha újabb őszülő amerikai mozisztár hősködik egy
akciófilmben, különösen, ha az illető ezzel a műfajjal futott be. Mel Gibsonnak
a Börtönregény után megint időszerű
volt egy keményfiú-főszerep, és Jean-François
Richet ideális jelölt volt a rendezői posztra, a francia iparos húszéves
karrierje során készített kétrészes gengszterfilm-eposzt (Halálos közellenség) és idétlen nyári vígjátékot (Egy őrült pillanat) egyaránt. A helyszín
ezúttal is a poros új-mexikói határvidék, de a mostani történet főhőse egy
visszavonult ex-bűnöző: a minden szempontból kudarcot vallott férfival felveszi
a kapcsolatot évek óta nem látott kamaszlánya, aki magára haragított egy csapat
drogkereskedőt, így együtt lesznek kénytelenek menekülni.
A forgatókönyvet az
adaptálásban rutinos Peter Craig írta (Andrea Berloff-fal) saját regénye
alapján, és érezhetően az a belátás munkált a háttérben, hogy a gyakori
helyszínváltásokra épülő hajszasztorit a főhősök viszonyának árnyalásával lehet
valamelyest feldobni. Ez sikerült is: az alkotók a nyafogós csitri kliséjének
újrahasznosítása helyett strapabíró és időnként pimasz lányt raktak az apa
mellé, (fekete) humorral átszínezett kapcsolatuk a film motorja. A rendező
egyébként nem diktál eszelős tempót, és a túlzásoktól ugyanúgy megkíméli a
közönséget, ahogy az emlékezetes akciójelenetektől, így bármennyire is jó
Gibson és szórakoztató ez a bő
nyolcvan perc, Az utolsó emberig címről
a magyar nézőknek valószínűleg továbbra is inkább a Walter Hill-mozi fog
beugrani.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1 átlag: 6 |
 |
|
|
|
