KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/január
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Az olasz film ünnepe Premio Grolle D’Oro
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Világszertár
ANGELOPULOSZ
• Fáber András: Odüsszeusz újra tengerre száll Beszélgetés Theo Angelopulosszal
MAGYAR FILM
• Sipos Júlia: Virágnyelvtan Beszélgetés Simó Sándorral és Szabó Istvánnal
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Forgách András: Halott tőzsdeügynök a múzeumban Az új ártatlanság az amerikai filmben
MARLENE DIETRICH
• Molnár Gál Péter: Moll Flanders szépunokája
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Vihar előtt Pordenone
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Madridi szőke Tűsarok
• Koltai Ágnes: Törtszív úrfi Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink)
• Turcsányi Sándor: Álomszonáta Otthonom, Idaho
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A fűnyíró ember
• Schubert Gusztáv: Krapatchouk
• Sneé Péter: Semmit a szemnek!
• Fáber András: Superman III.
• Barotányi Zoltán: Oroszlánszív
• Sárközi Dezső: Jól áll neki a halál
• Turcsányi Sándor: Dili-vízió
• Sneé Péter: Őrjítő vágy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Harminc lány és Pythagoras

Loránd Gábor

Nehéz feladat elé állít ez a film. Először is, mert nem film. Hogy micsoda, azt pontosan nem tudom (valószínűleg a néző sem fogja tudni), de hogy film nem, az bizonyos. Talán zenés-táncos revünek titulálhatnánk jobb híján, bár ezt sem érdemli meg egészen. Az alkotók eleve lemondtak a legcsekélyebb értelmes tartalomról; még „ürügyről”, valamilyen élveszületett kerettörténetről sem beszélhetünk.

Új matematikatanár érkezik egy gimnáziumi lányosztályba és egyeseket osztogat az ábrándozó tiniknek (kis hiba folytán 16 helyett 20–22 éves ifjú hölgyek szoronganak a padokban), akik fellázadnak, mire szigorú oktatónk taktikát változtat, és dalolva kezdi tanítani a Pitagorasz-tételt. Ezen felbuzdulva a leányok beleszeretnek és – szintén dalolva – tanulásra adják fejüket, tanáruk pedig neves táncdalénekes lesz. Erről ennyit. A koreográfia viszont kőkorszakbeli, a zene harmatos – bár még így is a legértékesebb produktum a filmben. Olyan ez (elnézést a hasonlatért), mint amikor egy kapus tizenöt gólt kap, s mindemellett legjobb embere csapatának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 40-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7946