KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/február
POSTA
• Peternák Miklós: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Balassa Péter: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jancsó Miklós: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Kósa Ferenc: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Herskó János: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jankovics Marcell: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Schubert Gusztáv: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Lengyel László: A megőrzés láza Kordokumentum
SPIKE LEE
• Békés Pál: Én fekete vagyok, te meg fehér A Malcolm X amerikai premierjéről

• Földényi F. László: Felhőtlen álmok nyomasztó világa Német ideológiák
• Szilágyi Ákos: Privátsztálin Joszif Visszarionovics Tarzan
FESZTIVÁL
• Báron György: Don Quijote nekiront a vetítővászonnak Szaloniki
• Létay Vera: A szó Izsák szava Genf
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rossz nyelvek Meztelen ebéd
• Dániel Ferenc: A Ford T-modell Egerek és emberek
• Báron György: A befáslizás művelete Erózió
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Nincs bocsánat
• Fáber András: 1492
• Barotányi Zoltán: Komputer-kémek
• Barotányi Zoltán: Dől a le!
• Turcsányi Sándor: Egy becsületbeli ügy
• Sneé Péter: Puszta acél
• Tamás Amaryllis: Tini krimi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szétcsúszva

Kis Anna

 

Találó a magyar cím: az angol-amerikai drogkrimiben valóban minden kissé szét van csúszva. Az első perctől kezdve, amikor a vidéki, zöldfülű Carl az ismeretlen Londonba érkezik, hogy felderítse a sikeres ügyvédbáty hirtelen halálának körülményeit, csúszik minden szanaszét, a történeten belül és kívül, a szereplők pszichológiájában és dramaturgiai szinten egyaránt. Először is semmi nem az, aminek látszik (nem nagy meglepetés a mai fondorlatos világban): az irigyelt ügyvédkarrier mögött, a maga pulzáló, színpompás valójában feltárul egy partikkal, transzvesztitákkal és kéjnőkkel berendezett, víziókkal, „csúsztatott” dimenziókkal díszített kábítószeres alvilág. A különböző tudatmódosítók sikamlós talaján majdnem szétcsúszik a film morálját megjelenítő Carl is. Sunny, a báty Gwyneth Paltrow prototípusra előállított volt barátnőjének angyaliságán esett sötét folt kicsit igényesebb pszichológiai kidolgozást érdemelt volna, ahogy az alvilági főgonosz kegyetlensége sem fér meg színpadias bugyutasága mellett. Az ígéretes, frappánsan összefogott első félóra után a rendező megadja magát a kábítószeres alvilág kínálta látvány- és hangulatlehetőségek csábításának, és egy kézlegyintéssel elintézi az egyre laposodó és egyre több hiteltelen mozzanattal tarkított történetet. A már-már megengedhetetlenül brutális végkifejlet viszont annyira cinikusan tükrözné a felvetett problémákból kivezető egyetlen reálisnak látszó utat, hogy az már sok volna: mesébe illő felmentő sereg vívja ki a boldog véget. S e stilisztikailag is elemelt happy end ironikus hiteltelensége lesz a film első hiteles gesztusa.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2057