|
|
|
Láttuk mégGodzilla Mechagodzilla ellenFáber András
A fantasztikus rémfilmek kedvelői között bizonyára közhely, hogy a mecha-Godzilla nem más, mint elektronikus vezérlésű robot-Godzilla, ám az átlagos magyar moziközönségnek ez a szó éppúgy törökül (vagy inkább japánul) cseng, mint a figura eredetijének, a sárkánygyíkok rendjébe tartozó monstruózus őshüllőnek a neve. A film, amelyben feltűnik, egy több évtizede tartó, számos mesterember által készített siker-sorozat sokadik – némiképp hervadt és fantáziátlan – darabja. Az első Godzilla-film 1954-ben készült, Inosiro Honda rendezte: ez volt Japánban a kaiju-eiga (vagyis a szörny-filmek) nyitánya. Az ősidőkből ittmaradt gigantikus rémnek eredetileg a Gojira nevet adták, majd – kelendőnek bizonyuló exportcikkről lévén szó – európai fülnek jobban csengő elnevezést kerestek neki.
A tenger mélyéről felmerülő hüllő lelkialkata nem valami bonyolult: egyre-másra tördeli-tépi-rombolja a makett-erdőket, makett-hidakat és makett-épületeket. Ehhez képest meglepően csekély riadalmat kelt a fegyelmezett japán színészekben, akik körülbelül ugyanolyan faarccal veszik tudomásul a szörnyeteg megjelenését, mint Christian Morgenstern versében a tanár úr, amikor a ló becsönget lakásába, hogy felhozta a zongorakulcsot. Könnyű nekik, ők már bizonyára rengeteg Godzillával találkoztak életükben gyermekkoruk óta. Valamit azért érdemes emlékezetünkben megőriznünk ebből a filmipari tucattermékből: néhány varázsos mondatot egy fekete hegyről, melynek megjelenése az égen szörnyetegeket szabadít a világra, „amikor a Nap nyugaton kel, és a Hold vörösen nyugszik le” – mint tudjuk, e csodás képtelenségeknek minden nép képzeletvilágában nagy szerepük van. Csak attól kell óvakodni, hogy realisztikusan jelenítsük meg őket. Kár, hogy a film készítői eltértek ettől az alapszabálytól.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1248 átlag: 5.51 |
 |
|
|
|
