KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/október
KRÓNIKA
• (X) : Shoot in Hungary
MAGYAR FILM
• Jancsó Miklós: Örök vadászmezők A Magyar Filmesek Világtalálkozójára
• Muhi Klára: Nagytotál Operatőrök
• Molnár Gál Péter: Miként válik valakiből vámpír? Lugosi Béla
• Kőniger Miklós: Egy elfeledett sztár Putti Lya
• Balogh Gyöngyi: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
• Király Jenő: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
TITANIC
• Csejdy András: New Age láger Biztonságban
• Nevelős Zoltán: Rémmese a búzamezőkről Philip Ridley két filmje
• Nevelős Zoltán: Repülő hattyúk, krokodilok Telefoninterjú Philip Ridley-vel
• Horányi Attila: Minnesängerek Szeptemberi dalok; Nico ikon
• Forgách András: Aranyhal a pokolban Benjamenta Intézet
• Kömlődi Ferenc: Fekete-fehér, igen-nem Varrat
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Na’Conxipan Részletek egy forgatókönyvből
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Image Égi manna
• Almási Miklós: A fantázia kisajátítása Megatévé
KÉPREGÉNY
• Láng István: A teremtő fürdőköpenye
• Bayer Antal: Képregény és Internet
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vak vezet világtalant Bolse vita
• Reményi József Tamás: Házilagos P. Howard A három testőr Afrikában
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Ments meg uram!
• Csejdy András: Majd’ megdöglik érte
• Schubert Gusztáv: Isten hozott a babaházban!
• Barna György: Az ördög háromszöge
• Harmat György: A hűtlenség ára
• Barotányi Zoltán: A Függetlenség Napja
• Hungler Tímea: Hárman párban
• Mátyás Péter: Twister
KÖNYV
• Báron György: Bíró Yvette: A rendetlenség rendje; Egy akt felöltöztetése
• Nagy Eszter: Erdély Miklós: A filmről
• Kelecsényi László: Truffaut – Hitchcock
• Kelecsényi László: Gervai András: Mozi az alagútban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Női fény

Soós Tamás Dénes

Clair de femme – francia–olasz–nyugatnémet, 1979. Rendezte: Costa-Gavras. Szereplők: Yves Montand, Romy Schneider, Lila Kedrova. Forgalmazó: Mirax. 98 perc.

 

A szmört – mondja az alkoholista kutyaidomár a játékidő során szinte végig részeg Michelnek –, a szerbek szava a halálra, és sokkal jobban kifejezi annak lényegét, mint a fennköltebb hangzású francia variáns. Costa-Gavras filmjének akár mottója is lehetne ez a vargabetűkkel teli, borgőzös párbeszéd: alig vagyunk túl Michel (Yves Montand) és Lydia (Romy Schneider) közhelyes találkozásán (taxiajtóval csapják ki a bevásárlószatyrot a nő kezéből), máris gyász sújtotta életekről meg alattomos halálról folyik a diskurzus. A Női fény egyértelműen Gavras legfurcsább filmje, ami nem kis teljesítmény A nyaktiló ismeretében: az intellektuális politikai bűnfilmekre szakosodott rendező olyan melankolikus melodrámát rendezett, ami önmaga paródiájának is beillik. Lehetetlen megállapítani, hogy direkt szabotálja-e Gavras a nézőstimuláló dramaturgiai fogásokat, vagy csak azért rendez ilyen modorosan és élettelenül, mert nem otthonos ebben a műfajban.

Naiv szerelmesek helyett gyötrődő intellektuelekről mesél, akik között nem is annyira a kölcsönös vonzódás, mint inkább a szenvedés megosztása teremt kapcsolatot. Michel a feleségét, Lydia a lányát vesztette el, kínjukon a gyorsan szőtt románc önámításával enyhítenek. A színjáték beismerése ellenére se csüggedt, csak abszurd a hangulat: a kitartóan vedelő Michel boldog-boldogtalanba beleköt, gúnyolja a burzsoákat, a japán turistákat, a szenvedésre berendezkedett zsidókat, a halálra váró artistákat. Közben a night club színpadán majom táncol az optimizmust jelképező rózsaszín kutyával: az ebidomár Galba főművében – mondja a részeg csapos a magát cinikusra ivó Michelnek – benne van minden: „gúny, megalázottság, lét-nemlét kérdése”. Michel pusztán gusztustalannak titulálja. Kérdéses, hogy a Női fény szerzői önreflexió-e – mindenesetre a fináléra kiderül, mit gondol létről, nemlétről a rendező. Hotelszobában, magányosan terül el az artista teteme. A majma ölelgeti, majd bekapcsolja a gramofont: táncra kéri a rózsaszín ebet. Nem csak alattomos, de groteszk is ez a szmört.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11607