Láttuk még

Dzsungelből dzsungelbe

Kosztolni Ildikó

Nem is olyan régen láttam egy bájos, kacagtató, családra-popcornra tervezett francia opuszt (Egy kis indián Párizsban). Ezek után pusztán érzéki csalódásnak vélhettem a fentebb elismerőleg említett filmnek kicsit divatjamúlt, némileg áthangolt, ám annál lehangolóbb variánsát. Nincs kifogásom a recitálás, az újra-, illetve a másképp átírás ellen, hiszen a „poszt”-nak ebben az ezredvégi stádiumában az egykor volt témák megidézése evidencia. Csakhogy egy bizonyos határon túl kezd kissé baljóssá válni.

Egyszer majd azon kapjuk magunkat, hogy vakon botorkálunk a tükörképek, a klónozott iker-mások elvégtelenült labirintusában, s a dzsungelnek ebből a fajtájából aztán vajmi kevés esély nyílik a kijutásra.

Valahogy ekképpen érezheti magát a bőrében filmünk törzsi szokásoknak megfelelően „férfivá” avatott, minden rafinériával megáldott, huncutszemű hőse is, aki odahagyva édesanyja délszaki temperamentumát, a fülledt, ágyékkötős amazonasi vidéket, azt a léleknemesítő feladatot kapja, hogy menjen el a fehér civilizáció infernális metropoliszába, New Yorkba, és hozza el a tüzet a Szabadság-szoborról. Mindehhez nem is szükségeltetik más, csupán néhány jól bevált gyermeki praktika.

Csakhogy a beavatás eme stációit a filmben még valakinek végig kell járnia, ha nem akarja, hogy eddigi, menetrendszerű élete fenekestül felforduljon. Azonban a váratlanul apa-sorsra ítéltetett tőzsdeügynöknek (Tim Allen) még csak elképzelése sincs arról, mi minden rejtőzhet egy ifjú vadember életmentő pakkjában, ösztönlényének megátalkodottságáról pedig jobb, ha hallgatunk.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 61. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1505

Cikk értékelése:

szavazat: 1194 átlag: 5.43