KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Schubert Gusztáv: Apokalipszis féláron A végítélet filmjei
• N. N.: Apokalipszis-filmek
• Gelencsér Gábor: Világvég-e? Apokalipszis, anno...
• Tillmann József A.: A két(ezer)szeres visszacsatolás keletje Különös nap
• Mihancsik Zsófia: Örökmozgó történelem Beszélgetés Bereményi Gézával és Gerő Andrással
• Mihancsik Zsófia: Áltörténelmi filmjeim Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Hirsch Tibor: Vér, veríték, kosztüm Jeanne d’Arc, az orléans-i szűz
• N. N.: Jeanne d’Arc–filmek
• Bikácsy Gergely: Csend a várak alatt Jeanne d’Arc-filmek
• Kovács István: Polonéz A-dúrban Wajda és a lengyel múlt
• Novobáczky Sándor: Költészet és filmvászon Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Gervai András: Álmatlan Európa Beszélgetés Krzysztof Zanussival
• Szilágyi Ákos: Bizánci borbély Mihalkov Oroszországa
• Müllner Dóra: Helyfoglalás Beszélgetés Szőke Andrással
• Galambos Attila: A függetlenségi harc vége Ideglelés – a Blair Witch project
• Varró Attila: Kalandjátékfilm Ideglelés – a Blair Witch project
• Bóna László: Felebohócok Stan és Pan
KÖNYV
• Visky András: A szeplőtelen filmművészet Szőts és Erdély
KRITIKA
• Varga Balázs: Érzéstelenítés nélkül Eljövendő szép napok
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Harcosok klubja
• Hungler Tímea: Stigmata
• Vörös András Csaba: Hatodik érzék
• Tamás Amaryllis: Börtönpalota
• Vidovszky György: Nyomás!
• Beregi Tamás: Kéz őrület
• Kömlődi Ferenc: A 13. emelet
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A mandíner gyönyörűsége

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A szerelem üstököse

Varró Attila

Comet – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Sam Esmail. Kép: Eric Koretz. Zene: Daniel Hart. Szereplők: Justin Long (Dell), Emmy Rossum (Kim). Gyártó: Anonymus Content. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 91 perc.

 

Nem kizárt, hogy a Szerelem üstökösét egykor majd éppen úgy egy ifjúsági rétegzsáner egyik alapköveként fogják emlegetni, mint az Ok nélkül lázadót, az Eper és vért vagy a Sid és Nancy-t, ehhez ugyanis elsősorban nem kiemelkedő művészi színvonal vagy eredetiség szükségeltetik, mint inkább a reprezentáns jegyek látványos konstellációja. Márpedig egy vérbeli hipster-filmhez nem elég a huszonéves vívódó (művész)értelmiségi főhős (ezúttal cinikus orvospalánta), a trendi kortárs bulikörnyezet (üstökösváró parti a Hollywood Cemetery-ben, párizsi hotelszoba esküvő előtt, átdumált vonatút a lá Mielőtt felkel a nap) és a romantikus alapkonfliktus (szakítások és újrakezdések egy öt évig tartó párkapcsolatban) – kell még hozzá egy figyelemfelkeltő zsánerálca, valami formabontó narratív truváj és persze sok mély életbölcsesség vicces/laza egysorosok celofánjában.

Dell és Kim eleven humorral megírt, rokonszenves románca az elsőfilmes Esmail tálalásában az utóbbi kitételeknek is maximálisan eleget tesz. A viharos viszony öt esztendejének egy-egy napját non-lineáris kavalkádban bemutató történet könnyedén, minden komolyabb tét nélkül kacérkodik egy science-fiction olvasattal, miközben búvópatakként fel-felbukkanó motívumaival nem csak egy lehetséges „párhuzamos univerzum”-keretet ad a cselekménynek, de a játékos kedvű néző akár a „mi álom-mi valóság” nevű népszerű fabula-fejtörővel is elszórakozhat unaloműzésként. Esmail semmivel nem mond többet a szerelem rejtelmes működéséről, mint mondjuk a Harry és Sally örökzöldje, arra azonban gondosan odafigyel, hogy az eredetiség illúzióját megadja nézőinek (lásd a rendre sarokba komponált bőszekondokat és az idővel kapcsolatos önreflexiókat) – vagy legalább nagybetűs európai filmművészt (konkrétan Godard korai életművét) idézgessen a jóval közelebbi elődöket jelentő Woody Allen és Linklater helyett.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12234