KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az én csontsovány nővérem

Baski Sándor

Min lilla syster – svéd, 2015. Rendezte és írta: Sanna Lenken. Kép: Moritz Schultheis. Zene: Jutbring Per Störby. Szereplők: Rebecka Josephson (Stella), Amy Diamond (Katja), Henrik Norlén (Lasse), Annika Hallin (Karin), Maxim Mehmet (Jacob). Gyártó: Film Vast / Tangy / Fortune Cookie Filmproduktion. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 95 perc.

 

Az anorexia és bulimia nem tartozik az agyontárgyalt filmtémákhoz, és csak részben azért, mert maga a jelenség is viszonylag új. Nyomósabb ok talán, hogy a közvélemény máig úri passzióként, a felsőbb osztályok és a celebritások hóbortjaként tekint rá, így azonosulási pontokat is nehezebb találni.

A betegség valójában már rég „leszivárgott”, köszönhetően többek közt a média közvetítő szerepének, ráadásul – a szenvedélybetegségekhez hasonlóan – itt sem csak az érintetteknek kell válogatott kínokat kiállniuk, de a hozzátartozóknak is.

Malgorzata Szumowska legutóbbi filmje is ezt az aspektust emeli ki: a Test jórészt nem is az anyja elvesztése miatt koplaló, szuicid kamaszlány, hanem a tehetetlen apa, illetve az unortodox módszereket használó pszichiáter szemszögéből láttatja a történetet. Ahogy a címe is jelzi, Az én csontsovány nővérem is ugyanezen kotta nyomán készült, de a lengyel rendezővel ellentétben az elsőfilmes svéd Sanna Lenken nem tesz engedményeket: kamerája végig a húgot, Stellát követi, aki kénytelen passzívan végignézni műkorcsolyázó nővére önpusztítását.

Az író-rendező tankönyvi módon veszi lajstromba a betegség tüneteit, kezdve a baljós előjelektől az önbecsapás fázisán át a valóságkép teljes eltorzulásig, és kérdéseket tesz fel többek közt a szülői és a társadalmi felelősségről. Akár felvilágosító célú, oktatási segédanyagnak is kiváló lenne, mégis több filmre adaptált Családi kör-epizódnál, a kliséket ledobó karakterek, a színészi játék minősége – a Stellát alakító Rebecka Josephson külön megemlítendő –, és a testvéri szeretet komplex bemutatása kiemeli az elrettentésre törekvő tanmesék közül.

Az én csontsovány nővérem emellett nem csak problémafilmként, de coming of age történetként is hibátlanul működik – miközben nővérét, korábbi példaképét próbálja megmenteni, Stella maga is elkezd felnőtté válni. Lenken talán legnagyobb dramaturgiai leleménye, hogy a tökéletes alakú testvéréhez képest valóban túlsúlyos kislány – a nézői elvárásokra rácáfolva –, nem lesz maga is testképzavaros. Az önazonosság, a belső harmónia nem a külső függvénye – ezt a banális gondolatot illusztrálja a film, hitelesen és érzékenyen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016 /06 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12805