KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A kutyám nélkül soha

Baski Sándor

Smuggling Hendrix – ciprusi, 2018. Rendezte és írta: Marios Pipedires. Kép: Christian Huck. Zene: Kostantis Papakonstantinou. Szereplők: Adam Bousdoukos (Yiannis), Vicky Papadopoulou (Kika), Fatih Al (Hasan), Toni Dimitriou (Pambos). Gyártó: Pallas Film / AMP Filmworks / View Master Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 100 perc.

 

A kettéosztott városok és országok nemcsak a kémthrillerek számára szolgálhatnak elsőrangú kulisszaként, de vígjátéki helyzetek kibontására is ideálisak, ahogy azt Berlin (Egy, kettő, három) vagy Korea (Welcome to Dongmakgol) példája is illusztrálja. A ciprusi Nicosiát is egy „zöld vonal” szeli ketté, a város északi fele az Észak-Ciprusi Török Köztársasághoz tartozik, a déli a Ciprusi Köztársasághoz. A helyzetet bonyolítja, hogy utóbbi 2004 óta az Európai Uniónak is tagja, így egészen más (bürokratikus) szabályok vonatkoznak rá, amit Piperides filmjének főszereplője, Yiannis kénytelen személyesen is megtapasztalni. Imádott kutyája, Jimmy Hendrix átkóborol a határon, és bár sikerül megtalálnia, vissza már nem viheti az Unió területére a szigorú egészségügyi előírások miatt: így aztán kénytelen alternatív megoldást keresni és felbérel egy török csempészt kedvence visszaszerzéséhez.

Vígjátéknak és heist filmnek is erőtlen kissé Piperides első rendezése – a térdcsapkodós poénok és a váratlan fordulatok is hiányoznak belőle –, mentségére ugyanakkor felhozható, hogy legalább a főszereplője izgalmasan terhelt figura. Yiannist többszörösen is sújtja a sors, az egykori zenészt elhagyta a barátnője és az életkedve, képtelen fizetni a lakbért, és közben alvilági pénzbehajtók üldözik. Lelkiállapotának az sem tesz jó, amikor meglátja, hogy a török oldalon álló egykori családi házukba török cipriótákat költöztettek be. A családfő hajlandó segíteni neki a kutya megmentésében, ha Yiannis megígéri, hogy utána örökre békén hagyja őket. A közös küldetés során természetesen egymás fejére olvassák a másik fél történelmi bűneit – végül közös nevezőre jutnak abban, hogy mindketten legszívesebben nyugatra emigrálnának egy jobb élet reményében –, így a helyi politikai viszonyokban járatlan néző is képet kaphat arról, hogy milyen feszültségek uralják a várost és a szigetet. A kutyám nélkül soha legfőbb erénye mégis az, hogy segítségével újabb tételt húzhatunk ki filmes bakancslistánkról: immáron elmondhatjuk, hogy láttunk egy „ciprusi vígdrámát” is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13773