KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Eszeveszett esküvő

Kovács Kata

Le sens de la fête – francia, 2017. Rendezte és írta: Olivier Nakache és Eric Toledo. Kép: David Chizallet. Zene: Avishai Cohen. Szereplők: Jean-Pierre Bacri (Max), Gilles Lellouche (James), Jean-Paul Rouve (Guy), Eye Haidara (Adèle), Suzanne Clément (Josiane). Gyártó: Ten Films / Quad / Gaumont. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 115 perc.

Az Eric Toledano-Olivier Nakache rendezőpáros a 2011-es Életrevalókkal vált világsztárrá (melyből 2017-ben A-listás hollywoodi remake készült The Upside címmel), elsősorban talán azért, mert a profizmuson túl eddigi filmográfiájuk kulcsszava az életigenlés, fő témáik pedig a tolerancia és az esendőség, mindegy, hogy épp ifjúsági tábor lakóiról (Volt egyszer egy nyár), lebénult, idősödő milliomosról (Életrevalók), vagy egy szenegáli bevándorlóról (Samba) legyen szó. Az Eszeveszett esküvővel a Volt egyszer egy nyár könnyed, helyzet- és jellemkomikumra építő világához térnek vissza, a központban pedig itt sem egy karakterpáros, mint inkább egy miliő katalógusa áll, rengeteg gyorsan, de gondosan kidolgozott szereplővel és mellékszállal, valamint feszes időkerettel. Max a rendezvényszervezés veteránja, hatalmas stábjával egy patinás kastélyban tartott vidéki lakodalmat visznek, és az esemény során természetesen minden megesik, ami egy esküvőszervező (hát még az ifjú pár) rémálma.

A film rendezői az Életrevalók világsikere kapcsán bizonyára megtanultak egyet s mást a szórakoztatóipar fény- és árnyoldalairól, mostani filmjük ugyanis elsősorban erről kíván beszélni. A könnyed hangnem mellett jelen van ugyanaz a nagylátószög és a társadalmi érzékenység, mint a többi filmnél – mintha a Samba nyitójelenetében járnánk, ahol a kamera az elegáns parti ünnepeltjeitől a háttérben mértani precizitással dolgozó séfeken át egészen a leghátul mosogató bevándorlókig pásztáz. Hogy az esküvőszervezésben a vendéglátás és a show biznisz kíméletlen elvárásrendszere egyesül, és hogy a benne dolgozóktól elképesztő álló- és tűrőképességet követel, szinte már közhely, az Eszeveszett esküvő a hiteles és nagyon szórakoztató figuráknak, a sok abszurd helyzeteknek és az igazán pörgős forgatókönyvnek köszönhetően mégsem fullad unalomba egy pillanatra sem, a vegytiszta romantika melletti őszinte kiállása pedig – ahogy a szerzőpáros korábbi filmjeinél megszokhattuk – végül feledteti a benne megforduló összes klisét és lapos jelenetet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13477