KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/október
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Michel Serrault (1928–2007)
BERGMAN
• Kovács András Bálint: A lélek mélyéről Ingmar Bergman
• Sopsits Árpád: Ellenkező előjelű ikerpárok Bergman – Antonioni
ANTONIONI
• N. N.: Michelangelo Antonioni játékfilmjei
• Jancsó Miklós: A Mester lebegve érkezik Michelangelo Antonioni
• Vágvölgyi B. András: Antonioni Amerikája Zabriskie Point
MIYAZAKI
• Teszár Dávid: A repülés művészete Hayao Miyazaki
• Géczi Zoltán: Tokiói keresztapák A Studio Ghibli története
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Háttérvetítések Karlovy Vary
• Baski Sándor: Régi táj új ecsettel Russia Rulez
HATÁRSÁV
• Pataki Gábor: A lelassult forradalom Formabontók
• Palotai János: Átrajzolók Tóth György fotografikái
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: Box humana Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: Brókerarcok Overnight
• Barotányi Zoltán: Port a porhoz Zuhanórepülés
• Kolozsi László: Manysi vadász a szív Farkas
• Dániel Ferenc: Jiři Menzel kései cunamija Őfelsége pincére voltam
• Turcsányi Sándor: Villák proletárjai, egyesüljetek! Őszi kertek
• Takács Ferenc: Ártéri dagály Tideland
LÁTTUK MÉG
• Vízer Balázs: Este
• Vincze Teréz: Drágaságom
• Kolozsi László: Törésteszt
• Vajda Judit: Felkoppintva
• Géczi Zoltán: Száműzöttek
• Parádi Orsolya: Ízlések és pofonok
• Tüske Zsuzsanna: Mr. Brooks
• Varró Attila: Csillagpor
DVD
• Pápai Zsolt: Betörő az albérlőm
• Tosoki Gyula: Hósüti
• Klág Dávid: Idiokrácia – Hülyék paradicsoma
• Varró Attila: Kwaidan

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szemfényvesztők 2.

Andorka György

Now You See Me 2. – amerikai, 2016. Rendezte: Jon M. Chu. Írta: Pete Chiarelli és Ed Solomon. Kép: Peter Deming. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Jesse Eisenberg (Atlas), Mark Ruffalo (Rhodes), Woody Harrelson (McKinney), Lizzy Caplan (Lula), Dave Franco (Jack), Daniel Radcliffe (Walter), Morgan Freeman (Bradley). Gyártó: Lionsgate / Summit Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 130 perc.

 

A filmstúdiók boszorkánykonyhájában régóta az olyan, egyszerűen eladható hibrid koncepciók számíthatnak a génállomány-frissítés fő letéteményeseinek, mint „űrbe helyezett westernsorozat” vagy épp „kosztümös szerelmi történet, katasztrófafilmmel nyakon öntve”. A „magic caper thriller” műfajösszetételt létrehozó Szemfényvesztők annak idején üde színfoltot jelentett a franchise-darabok által dominált palettán, a heist-sémákat némi szórakoztatóipari önreflexióval megcsavaró sztori sikere után azonban csak idő kérdése volt, hogy a rablásokat show-műsorként prezentáló, nárcisztikus bűvészcsapatot is utolérje a rókabőrnyúzás végzete. Bár nem lett volna szükségszerű, de az ígéretes debütálás után a folytatás már kimondottan fáradt haknira sikeredett.

Mivel az előd sikerének titka inkább a frappáns alapötletben, semmint a kivitelezésben rejlett, bátor, de kézenfekvő húzás lett volna a hajót újabb zsánervizek felé kormányozni (a misztikus vonaltól az akciófilmen át akár a paranoiathrillerig), „a hóhért akasztják”-felütés után azonban – a Lovasok játékát ezúttal egy még fortélyosabb ellenfél rontja el – gyakorlatilag az első film újrázása következik, felcserélt szerepekkel és minősíthetetlenül szürke rendezéssel. A kegyelemketteshez a mentőövet a csoportdinamika és a színészi alakítások jelenthetnék, az alulírt dialógokat azonban minden résztvevő robotpilótán tudja le; a szexbombaként és harsány comic relief-karakterként egyszerre funkcionáló új női csapattag többnyire kifejezetten fárasztó, Woody Harrelsonnak pedig hiába húztak elő a kalapból egy feminin ikertesót, a hálás kettős szerepből nem sokat hoz ki. Mindennek fényében már-már tenyérbe mászó a folytatásnak megágyazó zárlat vastapsra aspiráló magabiztossága – ha harmatos, önismétlő produkciójuk után hőseink mégis színpadra állnak, szakállas trükkök helyett legközelebb azért illene valami ütősebb mutatvánnyal készülni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12810