DVDKopp-koppPápai Zsolt
Knock,
Knock – amerikai–chilei, 2015. Rendezte: Eli Roth. Szereplők: Keanu Reeves,
Lorenza Izzo, Ana De Armas. Forgalmazó: ADS Service. 94 perc.
A
szexuális vonzerejével előbb bűbájoló, majd az elutasítását követően terrorba
kezdő, és áldozata kéjvágyát iszonyatba fordító nőstényördög a kortárs filmes
szcéna gyakori vendége, az erotikus thrillerként nevesült bűnfilm-típus visszatérő
alakja, akinek szereplésével hol jobban (Játszd
le nekem a Mistyt!, Végzetes vonzerő),
hol kevésbé jól sikerült filmek (Fullasztó
ölelés, Gonosz, Zaklatás) sora készült. A színészként (Becstelen brigantyk, Piranha 3D) és rendezőként (Kabinláz, Motel) is dolgozó Eli Roth új munkája utóbbiak sorát gyarapítja.
A Kopp-kopp egy négy évtizedes B-mozi
remake-je: az 1977-es – talán Haneke Funny
Gamesére is hatást gyakorló – Halálos
játékot a kevéssé ismert Peter S. Traynor rendezte, és impozáns
szereplőgárdával bírt, a főhőst Cassavetes fétisszínésze, Seymour Cassel
formálta meg. Ezzel együtt a film igazi barkácsmozi volt, némi „home made”-stich-hel,
a hetvenes években tucatszámra születtek ilyesmi thrillerek, mint például a Wes
Craven indulását jelentő Az utolsó ház
balra (amely amúgy a Halálos játék
közvetlen előzménye lehetett).
A Kopp-kopp nem indul rosszul, impresszív
a kertvárosi jóléti unalom felskiccelése, továbbá Keanu Reeves remekül alapozza
meg Evan, a bumfordi ideálapuka karakterét a nyitányban. A családja távozása
után otthon egyedül maradt Evant megkísértő cicababák mutatkozása is bír némi
izgalmassággal, annak ellenére, hogy itt már elrongyolt klisékkel dolgozik a
rendező. A problémák a film második felében sokasodnak el, és egyrészt a
feszültségkeltő effektusok setesuta használatából fakadnak (Roth-nak még olyan,
más filmekben kiválóan működő ötleteket sem sikerült hatásosan rekonstruálnia,
mint a lekötözött és fejhallgatóval ellátott alanynak a hangerő emelésével
történő kínzása, ami pedig Joseph H. Lewis Big
Combójában ragyogóan működött), továbbá a figurák gyenge pozicionálásából
következnek. A fő gond az ezzel a filmmel, hogy a protagonista és az
antagonisták egyaránt a thrillerműfajban honostól eltérő módon ábrázolódnak. A cselekmény
előrehaladtával a protagonista nem megacélosodik, hanem egyre szárnyaszegettebbé
válik, míg az antagonisták nem félelmetesek és tekintélyt parancsolóak,
ellenkezőleg: infantilisek, irritálóak lesznek. Kivált az utóbbi súlyos hiba, a
gonosznak ugyanis nem csupán a rémisztgetés a funkciója a thrillerműfajban,
hanem az is, hogy a protagonistát felemelje, megnemesítse: a thrillerben az
antagonistát nem szimplán romlottnak és öncélúan fertelmesnek, hanem delejezően
– ha tetszik: vonzóan – rossznak kell megmutatni, akinek az ártalmatlanítása a
győztes fél – tehát a protagonista – értékét is növeli. A Kopp-kopp alkotói ezt mintha nem tudnák, és félrekalibrálják a
szereplők közötti veszedelmes viszonyokat. Így filmjük nem izgalmas, hanem
riasztó, nem borzongató, hanem kínos.
Extrák:
Nincsenek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 15 átlag: 6.27 |
 |
|
