KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/január
GODARD 80
• Schubert Gusztáv: Descartes kamerával Godard 80
• Ádám Péter: A festő és modellje Godard és Karina
• Báron György: Visszafordítás A Kifulladásig és a Breathless
• Bikácsy Gergely: Könyvek és gengszterkalapok Kalapemelés JLG előtt
KOLUMBIA DÉMONAI
• Vajda Judit: A Márquez-paradoxon Gabriel García Márquez-adaptációk
• Géczi Zoltán: Képeslapok a napfényes pokolból Kolumbiai drogfilmek
BERLINI ISKOLA
• Ruprech Dániel: Hideg falak Christian Petzold
• Schreiber András: A melankólia új hulláma Berlini Iskola
MAGYAR MŰHELY
• Barkóczi Janka: A nehezebb út Beszélgetés Bódis Krisztával
• Zalán Vince: Film-mikrokozmosz Barlang
FILM / ZENE
• Simonyi Balázs: Az öngyújtókorszak vége A rockkoncertek vizualitása
FESZTIVÁL
• Teszár Dávid: Szintén zenész Chungmuro Filmfesztivál
KRITIKA
• Gorácz Anikó: A madeleine hatalma Kocsis Ágnes: Pál Adrienn
• Palotai János: A test angyalai Botero//Kocsis Ágnes
• Radnóti Sándor: Élet/művészet Abbas Kiarostami: Hiteles másolat
• Tornai Szabolcs: Dzsungel és karaoke Apichatpong Weerasethakul: Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire
MOZI
• Vincze Teréz: Fényes csillag
• Vajda Judit: Északi karácsony
• Vörös Adél: Utódomra ütök
KRITIKA
• Szabó Noémi: Narnia krónikái: A Hajnalvándor útja
MOZI
• Pápai Zsolt: Egy néma kiáltás
• Nevelős Zoltán: Következő három nap
• Sepsi László: Rubber, a gumiabroncs
• Géczi Zoltán: Piranha 3D
• Baski Sándor: Tron: Örökség
• Csillag Márton: Zimmer Feri 2.
• Varró Attila: Rohanás
• Alföldi Nóra: Üvegtigris 3.
DVD
• Varga Balázs: Szabó István filmjei
• Pápai Zsolt: Megáll az idő
• Varga Zoltán: 30 nap éjszaka
• Alföldi Nóra: Adni jó
• Benke Attila: John és Mary
• Tosoki Gyula: Variációk szexre
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jay és Néma Bob visszavág

Takács Ferenc

 

A címben megjelölt személyek képregényhõsök. Pontosabban olyan képregényhõsök, akiknek képregénybeli életét Hollywood átlopni készül a film mûvészetébe: képregényfilmet forgatnak róluk. Persze nem velük, hanem filmszínészekkel. S persze õk is azok: filmszínészek. Csak játsszák, hogy nem azok, hanem képregényhõsök. Mégpedig tökös képregényhõsök: elindulnak Hollywoodba, hogy megakadályozzák önnön filmi metamorfózisukat, leszámoljanak az õket megfilmesítõ rendezõvel, az õket játszó filmszínészekkel, az õket kisemmizni próbáló producerrõl pedig leszedjék a nekik, életbeli mintáknak járó lét.

Ezt a megfilmesítés-ellenes hadmûveletet filmesítette meg Kevin Smith: filmje film a filmrõl, Hollywood Hollywoodról, anti-Hollywood anti-Hollywoodról (és keresztbe is: anti az eredetirõl, eredeti az antiról). Belepakolt minden paradoxont életrõl és mûvészetrõl, én és szerep többszörösre bonyolított rövidzárlatairól, a médiafikciót továbbfikcionalizáló más médiafikciókról, a filmes fikció köldöknézõ metafikcionalitásáról. Mindezt megszórta játékos önutalásokkal: a szereplõk idõnként kikacsintanak, sõt kibeszélnek a nézõtérre, jelzik a beavatottaknak, hogy film az egész, játék. S persze ugyanezek a beavatottak élvezettel ismerik fel a más filmekbõl vett idézeteket, a Majmok bolygójából, a Csillagok háborújából, a Batmanbõl, és még ezer más helyrõl egybehordott részleteket.

Tombol tehát a filmben az önreflexió. Pontosabban sokadik reprízét tartja: a legtöbb fogással már a 8 és 1/2-ben találkoztunk, amivel pedig nem, azt már Altman is csupán parodisztikusan merte alkalmazni 1992-es filmjében, A játékosban. Ezúttal egy napjainkra már tökéletesen kifáradt klisé paródiájának a paródiáját látjuk, de sajnos már ez is fáradt, hiába ment le vele a rendezõ szubkulturális kutyába, a Beavis és Buttheaddel bejelölhetõ világ sem élénkíti fel a közhelyet. De a viccek azért nem rosszak, a szöveg, noha kép- és szólamkészlete túlnyomórészt s meglehetõs egyhangúsággal a fellációs és anál-fallikus karakterû szexualitásé, szintén tûrhetõ, a filmen el lehet vihorászni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2431