Meddig mehet el egy irodalmi mű transzponálásában a filmfeldolgozás? Vajon Lev Tolsztoj Az ördög című elbeszélésének hőse mennyire érezheti otthon magát a tízes évek poroszok megszállta lengyel tájain?
Jerzy Domaradzki filmje erős sodrásával, kitűnő operatori munkájával sem tudja feledtetni az irodalmi műben rejlő eredeti konfliktus és az általa választott társadalmi-történelmi körülmények össze nem illő kettősségét. Az író megfogalmazta konfliktushoz: az érzéki rabsággá torzuló szerelmi viszony és az erkölcsi tisztaság utáni vágyódás összeütközéséhez csupán a rendezői önkény kapcsolhatja az első világháborút megelőző időszak feszült pillanatait, a sajátosan összetett, bonyolult lengyel helyzetet. Hiába sorakoznak az emberi szenvedés képei, ha az okok: a személyiség és a kor változásának egész folyamata homályban marad.
Kétségkívül erénye a filmnek a kelet-európai mértékkel mérve szokatlanul merész szerelem-ábrázolás, ám olyan kérdések, hogy miként lesz a szocialista könyveket is olvasó, racionális gondolkodású újító az önmaga által is lenézett „ösztönösség” rabja? mint csap át a század pozitivista szellemisége irracionális misztikába? – mind megválaszolatlanok maradnak.
