|
|
|
MoziMancsCsiger Ádám
Mancs – magyar, 2014. Rendezte: Pejó Róbert. Írta: Szy Katalin és Pejó Róbert. Kép: Szatmári Péter. zene: Márkos albert. Szereplők: Trill Zsolt (Zoli), Holecskó Orsolya (Eszter), Keresztes Tamás (Józsi), Szacsvay László (Doki). Gyártó: Új Budapest Filmstúdió. Forgalmazó: A Company Hungary. 92 perc.
Csak idő
kérdése volt, hogy mikor készül film a híres mentőkutyáról. Pejó Róbert viszont
nem hagyományos életrajzi mozit rendezett, hanem a címszereplő által pusztán
inspirált fikciós tündérmesét és családi közönségfilmet. Művét egy gyermekének
esti mesét mondó anya foglalja keretbe, Pejó hol váltogat, hol ötvöz
élőszereplős filmet és animációt, utóbbival a gyerek hallgatóság és a
főszereplő perspektíváját rekonstruálja (Mancs például eb képében megjelenő „szagtündért”
követve akad nyomra). A filmbeli Mancs élete stílszerűen underdog hőstörténet, karrierfilm, amit idomár gazdája kerekít
mester-tanítvány mozivá, valamint furcsa párra épülő haverkomédiává és brománccá.
A Mancs
egyetlen erőssége instant kasszasiker-receptje. Címszereplője holt celebként,
neve márkaként funkcionál, Pejó ötvözi a kutyás-gyerekes családi filmeket egy
nemzeti, népi sikersztorival (mozija egy magyar Lassie vagy Rex felügyelő),
a valódi ebek látványával kecsegtető állatbarát komédiát pedig a gyerekek
figyelmét lekötő animációval (minden értelemben kiszínezve történetét). A
hollywoodi animációkkal ellentétben a Mancs
csak a marketingjével szólítja meg a legszélesebb publikumot: stílusát a
legkisebbek intelligenciaszintjéhez igazították, a többi korosztálynak mit sem
nyújt. Pedig Pejó többre is képes: Dallas
Pashamende című filmje egyszerre közönségszórakoztató és szerzői igényű –
mintha Kusturica rendezné az Oldás és
kötést. Vannak hasonlóságok e két munkája közt, de míg a korábbi film a Dallas-féle szappanoperák álomvilágának
szatírája volt, a Mancs már csak
mesebeszéd. Az újgenerációs honi mozik közül lehetett volna az Overdose vagy a szintén egyszerre
személyes és műfaji Fehér Isten párja
is, ehelyett hatásvadász, bulváros, mint a Coming
out és a Megdönteni Hajnal Tímeát.
Ál-biopicként nézve pedig giccsesebb és hiteltelenebb a rosszemlékű Dianánál is.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 169 átlag: 5.67 |
 |
|
|
|
