Láttuk még

Gyermekkorom kenyere

Hegyi Gyula

Aknát – veszélyes, bármelyik pillanatban gyilkolni kész robbanószert – szedni köztudomás szerint nem éppen gyerekjáték: a képzett és gyakorlott tűzszerészek is súlyos áldozatok árán küzdenek meg a háborúk e hosszú időre tartósított, halált hozó konzerveivel. A Gyermekkorom kenyere című szovjet film ifjú, tizenöt éves hőse afféle autodidakta tehetségként mégis erre a mesterségre specializálja magát, s néhány nap alatt százával szedi fel a legbonyolultabb német aknákat is a lágyan hullámzó rozstáblából. Teszi mindezt darabbérben, aknánként húsz deka kenyérért: így segítve apa nélkül maradt családja megélhetését. Precíz részletességgel filmre vett aknaszedési technikáját ezért rokonszenves szeretettel figyeljük: bár izgalmunkat nagymértékben csökkenti, hogy a veszélyes robbanószereket nyilvánvalóan hatástalanította a dramaturgia, többek között a címben ígért önéletrajzi visszaemlékezés logikája is.

Jaroszlav Lupij rendező az ifjúsági kalandfilmek ismerős elemeit a frissen felszabadult szovjet területek hétköznapjainak bemutatásával párosította: azzal a korszakéval, amikor a mind messzebb húzódó frontok mögött az asszonyoknak, a gyerekeknek, az öregeknek és egy-két nyomorék férfinak kellett az újjáépítést megkezdenie. Kár, hogy az „ifjúsági filmek” sablonjai erősebbnek bizonyultak az izgalmas történelmi pillanat valós bemutatásánál.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 41. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7845

Cikk értékelése:

szavazat: 1124 átlag: 5.48