Mozi

GETT - Válólevél

Barkóczi Janka

Gett – izraeli-francia-német, 2014. Rendezte és írta: Shlomi Elkabetz, Ronit Elkabetz. Kép: Jeanne Lapoirie. Szereplők: Simon Abkarian (Elisha Amsallem), Gabi Amrani (Haim), Dalia Beger (Donna Aboukassis), Shmil Ben Ari (Ya'akov Ben Harouch). Gyártó: Riva Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 115 perc.

A válás sehol sem könnyű sport, de különösen Izraelben nem az. Nőként kilépni a házasságból itt több mint merész vállalkozás, hiszen nem elég a polgári procedúrán átvergődni, a valódi törvényesítésre szigorú, három tekintélyes rabbiból álló rabbinikus bíróság előtt kerül sor. Mivel a bírák feladata, hogy mindent megtegyenek a katasztrófa elkerülése érdekében, előbb megpróbálják összebékíteni a feleket, majd kizárólag nyomós indokkal, mindkét fél beleegyezésével adják áldásukat a döntésre. Amikor a férj végül rituálisan asszonya kezébe helyezi a get-et, vagyis a válólevelet, a kötelékek hivatalosan is megszűnnek, a nő pedig ismét szabad és mások számára is elérhető lesz. Amennyiben azonban a férfi valamilyen okból megtagadja a get kiadását, következik a hosszú és fájdalmas procedúra, és elkezdődik Ronit Elkabetz és Shlomi Elkabetz filmjének tulajdonképpeni története. 

Az izraeli film fenegyerekeinek számító rendező testvérpár erősen motivált, magnetikus kamaradrámát kreált egy lappangó társadalmi probléma köré. A hivatal vigasztalan szobáiba kényszerített szereplők, a Mózes és Izrael törvénye szerint ítélkező joviális bírák, az elhidegült házaspár és a kínos helyzetben vergődő beidézett tanúk folyamatos feszültségben keringenek a megoldhatatlannak tűnő probléma körül. A kiüresedett kapcsolat, az eltűnt vagy éppen sohasem létezett szerelem itt nem lehet elég nyomós érv a vallás hagyományai szerint létrejött viszony felbontására, ehhez mindenképp valami jóval racionálisabb, sokkal kézzelfoghatóbb indokot kell találni. A film főhősét, az elkeseredett asszonyt maga Ronit Elkabetz alakítja hihetetlen átéléssel, körülötte pedig sorra tűnnek fel a régió karizmatikus kortárs színészikonjai. Jelenlétük súlyos és hiteles, így az ábrázolt helyzet annak ellenére érdekes marad, hogy a zátonyra futott frigy részleteiről a gyakorlatban nem sok derül ki.  

Mivel az izraeli film kiapadhatatlan forrása az önkritikus, vagy éppen önironikus gesztusoknak és alkotásoknak, a házasság témájához kapcsolódva is számtalan ilyen mozgókép született. Aki a Válólevél után valamilyen okból kedvet érez ahhoz, hogy jobban elmerüljön a kérdésben, ráadásul nem bánja, ha hátulról halad előre, az folytathatja például az önképzést Menahem Golan Ketubah (2008) című filmjével, amely – ezzel ellentétben – éppen a házassági szerződés intézménye körül fut le hasonló köröket.  

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2014/12 55-55. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11980

Cikk értékelése:

szavazat: 650 átlag: 5.58