KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
   2012/június
ANGELOPULOSZ
• Zalán Vince: Meddig tart a holnap? Theo Angelopulosz
AMERIKAI GÓTIKA
• Sepsi László: Edgar Allan utolsó csapdája Poe-mozi
• Varga Zoltán: A szörnymaszk mögött Tim Burton monstrumai
• Pápai Zsolt: Régi csibészek Tim Burton: Éjsötét árnyék
HOOVER-DOSSZIÉ
• Hahner Péter: Rend a lelke Hoover-dosszié
• Géczi Zoltán: A Hoover-Hollywood paktum FBI-filmek
• Huber Zoltán: Az ellentmondások embere J. Edgar
MAMOULIAN
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 2. rész
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Mozivarázs Final Cut – Hölgyeim és Uraim!
• Kovács Kata: Nem marad dobozban Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Kornis Anna: Hozott anyagból A Final Cut-montázs
• Durst György: Kockára tett jövő Magyar rövidfilmek
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Lélekmetszetek Graz – Diagonale
• Baski Sándor: Csellengők Titanic
TELEVÍZÓ
• Pintér Judit Nóra: Harc a sötétséggel Fehér kard
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Régi villák, modern háztartási gépek Beszélgetés Saly Noémivel
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Benne vagyunk Jo Nesbø: Fejvadászok
• Tüske Zsuzsanna: Véresen nagyszerű Morten Tyldum: Fejvadászok
KRITIKA
• Géczi Zoltán: Nem élhetek Franco tábornok nélkül Joss Whedon: Egy őrült szerelem balladája

• Kovács Marcell: Szolgál és véd Bosszúállók
DVD
• Bocsor Péter: Zorba, a görög
• Pápai Zsolt: A tél foglyai
• Dombai Dóra: Ondine
• Tosoki Gyula: Mata Hari
• Géczi Zoltán: A hetedik mennyország
• Varga Zoltán: Bankcsapda
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Ondine

Dombai Dóra

Ondine – ír, 2010. Rendezte: Neil Jordan. Szereplők: Colin Farrell, Stephen Rea, Alicja Bachleda. Forgalmazó: ProVideo. 95 perc.

Neil Jordan sokszínű életművének legkiemelkedőbb darabjaiban rendre különféle identitáskonfliktusokat mutat be provokatív módon, öleljék fel bár a filmek jóformán a teljes zsánerpalettát, a melodrámától kezdve (Egy kapcsolat vége, Síró játék) a thrilleren át (A másik én) a horrorig (Interjú a vámpírral). Ezúttal az újabban HBO-sorozatot (Borgiák) is dirigáló rendező meglepően visszafogott darabot készített, melyben bár a kelta mitológia és a lélegzetelállító ír táj apropóján visszatér a gyökereihez, mégis tőle szokatlan hangnemet üt meg. Az Ondine tündérmesei miliőbe szublimált története még a valódi konfliktusok élét is elveszi, noha ezekben éppen nincs hiány: megjelenik alkoholizmus, szegénység és betegség egyaránt. A mítoszokkal és csodavárással keveredve mégis súlytalanná válnak a nagyon is reális problémák.

Syracuse, a halász egy napon gyönyörű, fiatal nőt fog ki hálójával a tengerből, aki a hullámsírból az életbe visszatérve nem emlékszik semmire, s a mondák mágikus nimfája után Ondine-nak nevezi magát. Syracuse nagybeteg kislánya meg van győződve róla, hogy a csodálatos vízilény fókabőrét levetve most a szárazföldön próbál szerencsét, s örökre velük marad, ha elnyeri egy halandó férfi szerelmét. A negédes alapötlet minden esetlenségéért kárpótolnak Christopher Doyle operatőr az ír partvidéket pásztázó képei. A szürke párákkal telített, szemlélődő tempójú felvételek tökéletes közeget teremtenek egy varázslatos történethez, a film legértékesebb momentuma pedig éppen a mese és valóság egymásba játszatása az elbeszélés első szakaszában. A nagy kérdés sokáig az, vajon diadalmaskodik-e a mesék világában kalandozó gyermeki képzelet a hétköznapi realitás felett? A végső pillanatban azonban éles hangulati váltással a film visszarántja nézőjét a káprázatos fantáziavilágból a piti drogügyletek rögvalóságába. A kíméletlen fordulatot aláhúzza az utolsó tíz perc markánsan eltérő vizualitása is: a hangulatfestő szemlélődést expresszíven stilizált képi világ váltja fel. A túlhajszolt finálé a tündérmesét ellenpontozó, nagy horderejű fordulat is lehetne, azonban végeredményben kifejtetlennek tetszik: karakteres gesztus helyett csupán a minden giccsességével együtt is bájos történet váratlan és értelmetlenül akciódús rövidre zárása marad.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11092