KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
   2016/december
NŐI SZEREPEK
• Baski Sándor: Az üvegplafon alatt Nők a Fehér Házban
• Schubert Gusztáv: „Amerika királynője” Pablo Larraín: Jackie
• Barkóczi Janka: A harmadik hullám Asghar Farhadi hősnői
• Varró Attila: A hiány iszonyata Val Lewton és a női horror
• Vincze Teréz: Egy szexi koreai feminista A szobalány
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Védtelen ártatlanság (Bara Margit 1928-2016)
• Schubert Gusztáv: Csoóri Sándor, a filmes Parázson lépkedő
• Morsányi Bernadett: Makacs fiúk Beszélgetés Szomjas Györggyel
LENGYEL MÉRCE
• Báron György: A nemzet filmművésze Andrzej Wajda (1926-2016)
• Pörös Géza: Nincs alku Andrzej Wajda: Emlékképek
• Zalán Márk: Bedobozolt történelem Lengyel hadiállapot 1981
• Morsányi Bernadett: Bármi megtörténhet Marcel Łoziński dokumentumfilmjei
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: Gengszterből filmrendező José Giovanni
FESZTIVÁL
• Szabó Ádám: Undorból születnek Sitges
• Bartal Dóra: A hátunkon cipelt múlt Jihlava
• Csiger Ádám: Fiatalos kezdés Primanima
• Barkóczi Janka: Aki sosem látta Párizst Window Horses
KÖNYV
• Nagy V. Gergő: A nemzetközi Férfi Tarr 60
TELEVÍZÓ
• Várkonyi Benedek: A pokol másnapján Beszélgetés Olivier Wieviorkával
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rejtélyes bosszú Austin Wright: Tony and Susan
• Alföldi Nóra: Kárhozottak királya Tom Ford: Éjszakai ragadozók
KRITIKA
• Varga Zoltán: X elvtárs A martfűi rém
• Barkóczi Janka: Belső száműzetés Bereczki Csaba: Soul Exodus
• Andorka György: Bölcselmük álmodni képes Doctor Strange
MOZI
• Baski Sándor: Teljesen idegenek
• Gelencsér Gábor: Olli Mäki legboldogabb napja
• Pápai Zsolt: Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal
• Forgács Nóra Kinga: Az állam Fritz Bauer ellen
• Kovács Kata: A mélység kalandora
• Vajda Judit: A könyvelő
• Barkóczi Janka: Hideg hegyek
• Huber Zoltán: Mentőakció
• Kránicz Bence: Creative Control
• Roboz Gábor: Az utolsó emberig
• Csiger Ádám: Jack Reacher: Nincs visszaút
• Sepsi László: Bezárva
• Varró Attila: Életem Cukkiniként
• Andorka György: Legendás állatok és megfigyelésük
DVD
• Barkóczi Janka: Magyar Filmhíradó Évfolyam 1956
• Kránicz Bence: Szerelem
• Gelencsér Gábor: Angi Vera
• Benke Attila: Menny és pokol
• Pápai Zsolt: Tripla kilences

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Primanima

Fiatalos kezdés

Csiger Ádám

Az elsőfilmes animátorok fesztiválján a csattanós történetek szóltak a legnagyobbat.

 

Az ötödik Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivál megnyitója rövid koncerttel kezdődött, majd Csermák Tibor az ‘50-es évek végén bemutatott animációjával, a Kismalac és a farkasokkal zárult. A fiatalon, 1965-ben elhunyt animációs rendező nevét viselő elismerést idén először adták át: a gyerekfilmes szekció közönségdíját két alkotás nyerte megosztva, a Hey Deer! Bárczy Örs rendezésében és Gelley Bálint Farkas Átjáró Másvárosba – Első fejezet: Közbenjáró című munkája. A megnyitó fő attrakciója azonban egy új, fekete-fehér, élőszereplős imázsfilm volt (Semmi bogár), ami Visky Ábel rendezett. A 8 perces, kétszereplős kisfilm Richard Linklater Before-trilógiáját idézi, koncepciója minimalista: egy véletlen találkozást követ benne párbeszéd egy fiú és egy lány között, ami jóval többről mesél a Primanimánál, a budaörsi fesztivál reklámozása csak a slusszpoén benne. Az animáció mint formátum napjainkban betöltött szerepe viszont szóba kerül benne, és erről legalább annyit mond ez a kisfilm, mint a kérdést boncolgató videóesszék az Illyés Gyula Művészeti Akadémia diákjaitól (László Márk: Mi az animáció?, Pethő Zsófia: Cakó Kacák).

Míg a fesztiválon vetített két egész estés filmet (Window Horses Rosie Ming lírai utazása Perzsiába, A messzi Észak) öntudatos nőalakok kapcsolták ikerdarabokká, a rövidfilmes versenyprogramban ugyancsak kirajzolódott néhány népszerű, visszatérő téma. A fesztivál diák vagy pályakezdő alkotók által készített animációk mustrája, ennek megfelelően fiatalos témák kerültek terítékre, amilyen például a szerelem, ami három opusz központi témája. A párkapcsolatok különböző fázisait mutatja be humorosan az amerikai Once Upon a Line (melynek alkotója, Alicja Jasina elhagyta a karakterek testének körvonalait), a két különös kreatúra elvaduló románcáról szóló brit A Love Story, és persze Bucsi Réka Love-ja, ami elnyerte a legjobb elsőfilmnek járó elismerést a nemzetközi zsűritől és a legnépszerűbb magyar animációnak járó, Macskássy Gyuláról elnevezett közönségdíjat is. Zenét aláfestő klipszerű rövidfilmből csak egy szerepelt a programban (a német Jazz Orgia), viszont két dolgozat is egy-egy interjút illusztrált: a kézzel rajzolt, német Eye for an Eye egy indianai halálraítélt, Frederick Baer megrázó vallomását vizualizálja, Kotschy Péter és Nemes Barna alkotása, az 56 pedig egy idős szemtanú visszaemlékezéseit eleveníti meg. Ugyancsak miniinterjúkra épül a nagyvárosi létről szóló erdélyi Urban Blindness és a magyarországi bevándorlók hangját hallató Random Walks. Több önportrét is láthattunk, melyek hangalámondásos narrációval operálnak, ilyen a neurotikusokról szóló magyar Körömágyszaggatók és a lengyel Az érzékeny óriás főszerepben egy gátlásos slam poetry előadóval.

A versenyprogramban gyakori volt a formai kísérletezés, amihez az animáció médiuma bőven nyújt lehetőséget. Ilyen dolgozat nyerte a Primanima nagydíját is: a japán Iku Ogawa filmje, az Azt hiszem, kicsit össze vagy zavarodva egy véres és egy májas hurka gore-ban gazdag története. A legemlékezetesebbnek azonban az animációs rövidek kategóriáján belül is a történetmesélő filmek bizonyultak, amelyek alkotói nem pusztán hangalámondásos narráció illusztrálására használják a vizualitást, hanem klasszikus cselekményt (vagy akár csak egy viccet) vonultatnak fel. A német Life is Rugged még rövidfilmként is öt különböző poénból összeálló szkeccs, a finn A bajuszban két ficsúr szó szerint összeakasztja kackiás bajszát, az orosz Egy anyáról pedig szintén egy képi gegre épül, de a hosszú haját svájci bicskaként használó asszony portréja közben az anyai szeretetről is sokat árul el. Az olasz Merlot a Piroska és a farkas paródiája ittas Piroskával a főszerepben, és okkal nyerte a legígéretesebb magyar animációs tehetségnek járó George Pal-díjat Tóth Luca a nemi szerepeket kiforgató, roppant fantáziadús Superbiáért. A cseh Happy End a nemzetközi mezőnyben nyert közönségdíjat: a Coen-fivérek munkásságát idéző film tévedésekre építő fekete komédia, visszafelé elmesélve. Jan Saska Cannes-ban bemutatott diplomamunkája ötletesen forgatja ki a címében szereplő klisé fogalmát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 42-43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12983