KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Valahol Európában

Gelencsér Gábor

Magyar, 1947. Rendezte: Radványi Géza. Szereplők: Somlay Artúr, Gábor Miklós, Bánki Zsuzsa. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Filmalap Filmarchívum Igazgatóság. 100 perc.

Megszámlálni is nehéz a 70 éve forgatott Valahol Európában filmtörténeti érdemeit. Először is kapcsolódását a neorealizmushoz. Ha Szőts István Emberek a havason-ja előfutár és példakép, Máriássy Félix nagy sorozata pedig a Budapesti tavasztól a Külvárosi legendán át a Hosszú az út hazáig című filmekig – a rendező önhibáján kívül – inkább epilógus, akkor Radványié az olasz irányzat zenitjén született klasszikus. Ahogy az extrák közt helyet kapó egész estés portréfilmben elmondja (s ez sok egyéb informatív tartalom mellett olvasható a lemez szép kísérőfüzetében is), szerinte nem a rendezőnek, hanem a történetnek van stílusa. Nos, a Valahol… a filmből következően neorealista, hiszen minden együtt van benne az irányzat tematikus és stiláris vonásaiból: háború, szegénység és bónuszként a gyermeki sors egyfelől; a korabeli valóságból merített élethelyzet (ezt bizonyítja az extralemezen található újabb tartalom, Kertész Pál politikai agitkája) és ennek némiképp szentimentális, ám alapvetően humanista megfogalmazása másfelől. Megkerülhetetlen a film a második világháborút és a baloldali fordulatot követő rövid átmeneti periódusban. A Valahol Európában – Szőts második és egyben utolsó egész estés filmje, az Ének a búzamezőkről mellett – a mindössze kilenc filmet számláló koalíciós korszak legjelentősebb alkotása. Fájdalmas körülmény, hogy noha a Magyar Kommunista Párt gyártásában készül – míg Szőtsé független produkció –, mégsem ez, vagyis a (neo)realizmus lesz a film bemutatójának évében a hatalmat magához ragadó rezsim zsinórmértéke, hanem a realizmus fosztóképzővel ellátott (ti. szocialista) változata. S végül filmtörténeti léptékű a rendezői pályát 1940-ben kezdő, világpolgár Radványi döntése, aki a készülődő diktatúra karakterét filmje vonalas fogadtatásán lemérve már át sem veszi a politikai megnyerését célzó Kossuth-díjat, elhagyja hazáját, hogy Nyugat-Európában készítsen sikeres filmeket, s csak hattyúdalára, az 1980-as Circus Maximus forgatására tér vissza. Az 1948 utáni korszak filmtörténetét tehát nem Radványi (és az 1957-ben emigráló Szőts), illetve a Valahol… és az Ének… írja, hanem Zsdanov és Révai, a folytatásban, az 1954-gyel induló megújulásban és a hatvanas évek új hullámában azonban már fontos szerepet játszanak a tanítványok, így a Valahol Európában stábja (rendezőként Máriássy, Makk, Herskó és Bacsó; operatőrként Hildebrand István és Illés György). Radványi a főiskolai osztályterem helyett ugyanis – a neorealizmus szelleméhez hűen – „külsőben” tanította a filmcsinálást.

Ha közelebbről szemügyre vesszük a filmet – s ezt a digitálisan restaurált képnek és hangnak köszönhetően érdemes megtennünk –, újabb fontos stílusárnyalatra lehetünk figyelmesek, amely szintén mélyen beágyazódik a következő korszak filmtörténetébe. Az expresszionizmus ekkorra már klasszikussá vált vizuális eszköztára kétségtelenül csökkenti a film realizmusát, ám annál inkább növeli drámai kifejező erejét. Különösen az expozíció montázsszekvenciája él ezzel a stíluseszközzel (de egyébként is gyakoriak a némafilmek világát behozó, dialógus nélküli dramaturgiai sűrítések), továbbá erről tanúskodik a számos éjszakai felvétel (amelyek, ahogy ezt a film restaurálásának kulisszatitkaiba beavató újabb extrában Szabó Gábor operatőrtől megtudjuk, Hegyi Barnabás sajátos újító technikájának köszönhetők), valamint a negatív szereplők árnyékként (is) történő megjelenítése (így a film egyetlen flashbackjében). A neorealizmus mellett az expresszionizmus lesz az 1945 utáni magyar filmművészet másik fontos stílusirányzata, ahogy ezt az államosított filmgyártás Radványi közreműködésével előkészített első alkotása, a Talpalatnyi föld, majd a szocreál közjáték után több rendező, mindenekelőtt Fábri Zoltán pályafutása is bizonyítja.

„A városban már elindult valami. Új emberek írnak új törvényt” – a Valahol Európában humanista művészének figyelmeztető mondatai a történelem alakulásának ismeretében „vörös faroknak” tűnhetnek. Politikai értelemben talán azok is voltak. Radványi filmjével azonban filmtörténetileg is „elindult valami” – ám sajnos nem ez lett az „új törvény”.

Extrák: Nádasy László: Történetek a magyar filmről 3. Radványi Géza (1982, 85 perc); Kertész Pál: Elhagyott gyerekek (1945, 7 perc); Török Ferenc a Valahol Európában című filmről (2017, 10 perc); A Filmarchívum és a Filmlabor kulisszái mögött: A Valahol Európában restaurálása (2017, 13 perc); Radványi Géza (26 oldalas kísérőfüzet). 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13462