KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

        
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/augusztus
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Marcorelles
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A hold igen kedvesen süt Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Film és szabadság A határok nélküli moziról
MAGYAR MŰHELY
• N. N.: Fénykép a tanítványoknak… Emlékek Balázs Béláról – részletek Tényi István filmjéből

• Bikácsy Gergely: Bíbor onánia Borowczyk Erkölcstelen meséiről
• Koltai Ágnes: Bizarr szentség Dušan Makavejevről
• Makavejev Dušan: Hogyan tiltották be a W. R., Az organizmus misztériuma című filmemet?
• N. N.: Dušan Makavejev filmjei
• Sneé Péter: Vastag hóréteg borít minket Budapesti beszélgetés Dušan Makavejevvel
• Takács Ferenc: Az élet ősze Monty Python avagy a hülyéskedés diadala
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Cédával álmodni jó Könnyű vér
• Báron György: Rendőrgyilkosság A halál villamosa
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: A tengeralattjáró
• Zalán Vince: A nagy kékség
• Koltai Ágnes: Bízzál bennem!
• Schubert Gusztáv: Babette lakomája
• Ardai Zoltán: És isten megteremté a nőt
• Tamás Amaryllis: Furfangos gályarabok
• Fáber András: Az operaház fantomja
• Szemadám György: Higgy neki, hisz zsaru

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Furfangos gályarabok

Tamás Amaryllis

 

Tasz áldisz háj baxtále, romale! Legyünk áldottak és szerencsések, cigányok! Mintha ezzel az invokációval, a szerencseosztó kegyéért való fohászkodással bocsátotta volna útnak a hetvenes éveit taposó Mario Monicelli csavargókról, cigányokról szóló, vérbő történetét. Okos, józan emberséggel meséli sehonnai életformára kényszerült hőseinek elementáris szabadságvágyát. A kivetettségből fakadó nyomorúság, kiszolgáltatottság ellenére derűvel szemlélt teljes és egyszeri életsorsokat ugyanazzal a meleg szeretettel ábrázolja, mint a magyar televízióban nemrég bemutatott Kutyaéletben (1950), vagy az 1988-ban forgalmazott Reméljük, lány lesz (1986) című alkotásában. Szatirikus tragikomédiája nem mentes az öngúnytól és némi morbiditástól sem, amikor határozott, erős színekkel megrajzolja a Nagy Társadalom kérlelhetetlen törvényeinek és a gettó-, illetve kocsmakultúra spontaneitásának összeütközéseit. Ebben a legrangosabb olasz színészek segítik, Gassmanntól Manfrediig. Esztétikai rangra emelt ördögi feleselése nem pusztán kalandfilm, annál több; s legkevésbé cigány folklór.

Valamikor a mesélni tudás a tehetség elismert védjegye volt. A nagy mesemondók, – e film is bizonyíték rá, – máig élnek. Te ná múle zs’agyesz trájin. Ha nem haltak meg, máig élnek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4410