KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/augusztus
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Marcorelles
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A hold igen kedvesen süt Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Film és szabadság A határok nélküli moziról
MAGYAR MŰHELY
• N. N.: Fénykép a tanítványoknak… Emlékek Balázs Béláról – részletek Tényi István filmjéből

• Bikácsy Gergely: Bíbor onánia Borowczyk Erkölcstelen meséiről
• Koltai Ágnes: Bizarr szentség Dušan Makavejevről
• Makavejev Dušan: Hogyan tiltották be a W. R., Az organizmus misztériuma című filmemet?
• N. N.: Dušan Makavejev filmjei
• Sneé Péter: Vastag hóréteg borít minket Budapesti beszélgetés Dušan Makavejevvel
• Takács Ferenc: Az élet ősze Monty Python avagy a hülyéskedés diadala
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Cédával álmodni jó Könnyű vér
• Báron György: Rendőrgyilkosság A halál villamosa
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: A tengeralattjáró
• Zalán Vince: A nagy kékség
• Koltai Ágnes: Bízzál bennem!
• Schubert Gusztáv: Babette lakomája
• Ardai Zoltán: És isten megteremté a nőt
• Tamás Amaryllis: Furfangos gályarabok
• Fáber András: Az operaház fantomja
• Szemadám György: Higgy neki, hisz zsaru

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az operaház fantomja

Fáber András

 

Kockázatos dolog erről a filmről véleményt mondani. Ki tudja, hátha Az operaház fantomja című filmnek is van egy fantomja, s a szerencsétlen ítész könnyen úgy járhat, mint a filmbéli kritikus, aki rosszat mert írni a fantom reménybeli kedvesének debütálásáról a Faust női főszerepében: szétloccsant agyvelővel hanyatlik le a gőzfürdő kövezetére.

A francia rémregény egyik atyja, Gaston Leroux agyalta ki a fantomot csaknem száz évvel ezelőtt, s bár az ördög, akivel a figura egyezséget kötött, igencsak rágja a húsát, ahhoz képest meglepően jó egészségnek örvend, már amennyiben elegendő áldozatot tud (olykor elevenen) megnyúzni ahhoz, hogy rendszeresen elplasztikázza bőrének rothadását.

Iszonyodásra tehát elegendő ok kínálkozik, vérfröccsenésből és rémes szemforgatásból (utóbbi a színészi alakítást helyettesíti) bőven jut a nézőnek. S mindezt a magasrendű művészet orvén (ne feledjük, a helyszín egy operaház) – mely, mint a romantikusoktól tudjuk, az ördöggel való cimborálás révén születik. A Faust, a Szamárbőr és, a Dorian Grey arcképe ponyvafeldolgozásban is szuggesztív hatást keltett. A ponyvaregényből készült filmponyva azonban már vajmi keveset őriz meg a mintául szolgáló eredeti műalkotásból. Marad a művér és a műhűhó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4411