KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Beverly Hills-i zsaru

Szemadám György

Mint tudjuk: a világ nyugati felének rendőrei részint békésen tüntető diákok véresre veréséről, részint a gonosz alvilág által rettegett igazságosztó hevületükről nevezetesek. Előbbi – csoportosan elkövetett – tevékenységüket néha a tévé, magányos hősként vívott csatáikat pedig a mozi szokta elénk tárni. E mozirendőröket haveri jópofasággal zsarunak illik nevezni, jelezvén: tudomásul vettük, hogy azért ők is emberek. Méghozzá nem is akármilyen emberek! Ellenállhatatlanok, jóképűek, leleményesek, bátrak, kemények, és nem tétováznak sem az ágyban, sem az alvilágban, ha lőni kell. Férfiasságuk és kommunikációs képességük legfőbb forrása a fallikus pisztoly, melyet többnyire férfias szeméremmel rejtenek övükbe, hónuk alá, vagy öltözetük más részébe, ám ha éles a helyzet, villámgyorsan előkerül. Egyszóval: ha mozi-kulturáltságom nem csal, az igazi férfi a zsaru. Esetleg a hekus… A zsarumítosz esztétikumából alig szokott levonni valamit az a tényező, hogy a mundér védelmében a western-hősnek álcázott rendőr zavartalanul engedhet gyilkolászó indulatainak.

A Beverly Hills-i zsaru olyan gátlástalan, belevaló néger vagány, akit a véletlen nem a „rossz”, hanem a „jó” oldalra sodort, aki kopott farmernadrágot hord, aki régi, horpadt oldalú autón jár (ez is a férfias „keménység” egyik standard jelzése a zsarufilmekben), és akinek a szájából csak úgy röpködnek a …-k, meg a …-k. Sőt! Egyszer még azt is mondja, hogy: …! Egyszóval: rendkívül rokonszenves fickó.

Na mármost erről a zsaruról valami egészen szokatlan, óriási fantáziára valló történetet mesél el a film. Íme: Csúnya Emberek megölik a zsaru egyik barátját, mire ő bosszúszomjasan magánnyomozásba kezd. Ezt főnökei annyira rossz néven veszik, hogy kirúgással fenyegetik. Ám ő mindennek ellenére kinyomozza a tetteseket, s néhány – éppen a rendőrből zsaruvá fejlődő – kolléga segítségével példás szigorral halomra lövi őket. Azok is viccelődnek, de a zsaru már-már kötelezően beszerzendő, jól ismert, veszélytelen vállsérülésén kívül semmi kárt nem okoznak. A film végén aztán minden rendű és rangú rendőr, zsaru, hekus és fakabát megbocsát egymásnak, szorongatják egymás kezét, lapogatják egymás hátát, sőt, még inni is elmennek. Szolgálatban!

A film egyetlen mentsége a főszereplő személye, Eddie Murphy, aki nem csupán kiváló színész, de egyenesen ő maga a gátlástalan, belevaló néger vagány, aki képes elcsábítani a film nézőjét kópé-mosolyával, gyermeki kedélyével s azzal a képességével, hogy szemünk láttára változik kemény fiúból homoszexuálissá, a vámőrök hisztérikus főnökévé vagy bármivé, amivé csak akar.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/11 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5164