KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tex és a Mélység Ura

Tamás Amaryllis

 

Az érdektelen átlagprodukció minősítést sem érdemli Duccio Tessari legújabb kalandfilmje, melyet egy negyven éve népszerű képregény eredeti figuráiról mintázott a rendező, Bonellinek – a Tex Wilier képregények szerzőjének – segítségével. (Sőt, színészi közreműködésével).

Hamburgeresített indián-sztorit látunk. Itt már nyoma sincs holmi cooperi romantikának: ha az embert az első harminc percben a nyüzsgő nyüvekkel teli áldozatkoponyák morbid képei nem elégítenék ki, akkor ráadásként megtekintheti, hogyan riadoznak Tex Willertől az elhízott, dizájnos egyenruhákba öltöztetett yaqui indiánok, s mindezt betetőzi a „rejtélyes” Tulac megjelenése, valahogy úgy, ahogy egy úttörőtábort záró Nagy Tűz mellett a fáradt, ám kedélyes kispajtások elképzelik a bosszúálló indián amazont... „Custer legyen a nevem, ha ez a film hiteles!” – írta egykor a fáma szerint egy sziú kritikus –, feltehetőleg hasonló élményben részesülve. Az enyém meg Bajkeverő Jane, ha ez a film akár csak gyorsfogyasztásra is alkalmas volna!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5248