KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/június
• Boros István: Balázs Bélát nem keresik? Magyar filmkönyvek nyomában
• N. N.: Magvető Könyvkiadó
• N. N.: Gondolat Könyvkiadó
• Veress József: A nagylexikontól a sorozatig Filmes literatúra a Szovjetúnióban
• Bikácsy Gergely: Filmkönyvek városa A francia kínálat
• Zsugán István: Vissza a moziba! Beszélgetés András Ferenccel
VITA
• Csurka István: Nincs mese Vita a forgatókönyvről
• Kardos István: Az irodalom mostohagyerekei Vita a forgatókönyvről
• Müller Péter: Mi lesz a halakkal? Vita a forgatókönyvről
• Bereményi Géza: Ki a legeslegjobb forgatókönyvíró? Vita a forgatókönyvről

• Rubanova Irina: A történelmi film: mítosz és tanulság Beszélgetés Elem Klimovval az Agóniáról
• Harmat Endre: Muzsik a palotában A Raszputyin-rejtély
• Marx József: Az eltökélt rossz A Hold
• Ardai Zoltán: Legyezőjáték A Mama százéves
• Osztovits Levente: A győzelem íze Tűzszekerek
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ozu tanítómester
• N. N.: Ozu filmjei
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Elrontott életek Sanremo
• Székely Gabriella: Álomáruház Lille
• Gulyás Gyula: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Gulyás János: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Zsugán István: A portugál kapcsolat Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: Csapda a zsoldosoknak
• Zsilka László: Mennyei napok
• Deli Bálint Attila: Ördögbarlang
• Zsilka László: Szuperexpressz
• Sebők László: Foci bundában
• Lajta Gábor: Szexis hétvége
• Hollós László: A Kobra napja
• Gáti Péter: Fél ház vőlegény nélkül
• Farkas András: Olimpia Moszkvában
• Greskovits Béla: Kéjutazás Las Palmasba
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Nem félünk a vitáktól?
• Bernáth László: Gombok az asztal lapja alatt, avagy a Rajnai-jelenség
• Avar János: Szvetter, szappan, szike Az amerikai televízióról
KÖNYV
• Csala Károly: Mozi és televízió Alekszandr Trosin könyve
JEGYZET
• Zilahi Judit: Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Jegyzet

Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

Zilahi Judit

Washingtoni tudósítónktól

 

Szabó István Mephisto című filmje, mint a napi sajtó hírül adta, idén elnyerte a legjobb nem angol nyelvű filmnek ítélt Oscar-díjat. A filmet az amerikai kritikusok már fél évvel a díjkiosztás előtt megismerték. Az alábbiakban a Mephisto amerikai kritikai visszhangjából ismertet szemelvényeket lapunk washingtoni tudósítója.

Az amerikai kritikusok – akiknek zöme meglepően jól ismeri Szabó István korábbi munkásságát – a jelentékeny műveknek kijáró érdeklődéssel és magas mércével közelítették meg a filmet. Időrendben először 1981 szeptemberében a The New York Times adott hírt róla, amikor a Mephistót bemutatták a New York-i filmfesztiválon. „A Mephisto rendkívül szép kiállítású film, stílusos, és jók a színészei” – írta Janet Maslin. „Komplex megvilágításban, s merész tömörítéssel ábrázolja Hendriket, ezt a higanyszerűen illékony figurát. Szabó ugyanazokat a váltásokat és árnyalatokat alkalmazza, mint a Bizalomban, és sikeresen plántálja át a bizakodás és bizonytalanság általa oly kedvelt fogalomkörét új filmjébe.”

Az egyszeri fesztiválvetítés után hat hónap telt el a New York-i és Los Angeles-i bemutatóig. Ezúttal is a The New York Times reagált elsőként: a március 21-i, vasárnapi számban Lawrence van Gelder tanulmánynak is beillő elemző cikkben foglalkozik a film hátterével. Ismerteti a fiktív Hendrik Höfgen alakját inspiráló valós személy, Gustav Gründgens élettörténetét, a Klaus Mann-regényt s az annak publikálása körüli bonyodalmakat, majd Klaus Maria Brandauer útját az alpesi Altausee falucskától a stuttgarti egyetemen, s egy rövid hollywoodi kitérővel megszakított, alapvetően színházi karrieren át a Mephistóig.

A tulajdonképpeni kritikák másnapi keltezésűek. The New York Daily News: „A Mephisto éppoly nagystílűen teátrális, mint főszereplője, az osztrák Klaus Maria Brandauer, akinek hihetetlenül dinamikus játéka a fáradhatatlan egoista Höfgen szerepében olyan káprázatos bűvészmutatvány, amely már önmagában is megéri a belépőjegy árát.”

The New York Post: „A rendező, Szabó fő erénye, hogy elkerüli a náci borzalmak durva karikírozását… Klaus Maria Brandauer alakítása brilliáns.”

A Hair nemzedékéhez szóló, The Aquarian című hetilap recenziója az ifjabb mozilátogatók igényességét tükrözi. A dicséret itt találó, konkrét megfigyeléseken alapszik: „A mű árnyaltsága azon is mérhető, hogy nincs benne kitapintható fordulópont: szinte valamennyi jelenet egyformán járul hozzá annak érzékeltetéséhez, hogyan furakodik be a náci filozófia a színész életébe.” A The Aquarian kritikusa, Lewis Archibald e sorokkal zárja írását: „Szabótól szokatlan mű a Mephisto, a múlté immár a melegség és együttérzés, amely átitatta az olyan korábbi filmeket, mint az Apa és a Tűzoltó utca 25. Ezek helyébe már a cselekménybonyolítás és a részletek analitikus tökélye lépett. Filmjei nem egy saját sugallatait próbára tevő ifjú elme izgatottságát közvetítik ma már, egyenletesebben lüktetnek és hatásosabban, de el is távolodva mindettől. Ennek következtében a Mephisto érzelmileg talán nem fog felkavarni, de az biztos, hogy lenyűgöz.”

A The New Republic című hetilapban az országos hírű kritikus, Stanley Kauffmann elemzi a Mephistót. Egymás után mérlegre teszi Brandauer, Rolf Hoppe, Krystyna Janda és Karin Boyd alakítását, s a négy miniportré után megállapítja: „A többi színész mind magyar s az arcoknak ez a sokasága csodálatos szőttessé áll össze… A 44 éves Szabó utoljára a Bizalommal szerepelt nálunk, melynek mindkét főszereplőjét viszontlátjuk a Mephistóban. A forgatókönyv, a rendező és Dobai Péter munkájában megválaszolatlan kérdéseket. hagyott, de a film kivitelezése egyedülálló, a melankóliának és a fenyegetésnek szerencsés keveréke.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7087