KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Az „új spanyol film”

Csala Károly

 

Rodero könyve (A 60-as évek „új spanyol filmje”) – az 1981-es valladolidi Nemzetközi Filmhét kiadványaként jelent meg – pontos határok közé helyezi ezt a mozgalmat. Külföldön sokszor még a 70-es évek fordulóján készült filmeket is ide sorolják, holott világosan a Franco-féle ”ál-nyitás” időszakához kapcsolódott e mozgalom (1962–1967).

A „régi” spanyol film: triviális komédiák, olcsó népieskedés, életidegen melodrámák és „birodalmi filmábrándok”. Ezzel fordult szembe a 60-as évek elején indult filmes generáció. A reális életábrázolás vágyával. Vegyes törekvéseket ötvöző reformmozgalmuknak alapos akadályai is voltak, például a cenzúra (már a forgatókönyvet is cenzúrázták!) – bár José María García Escudero, az említett időszak filmfőigazgatója, aki voltaképpen lehetővé tette és támogatta a mozgalmat, sokat tett azért, hogy csak mértékletesen alkalmazzák az előírásokat, ő különben a rezsim embere volt, csak épp elődeinél műveltebb és filmszeretőbb.

Két adat az „új spanyol film” időszakáról: 1962–1967 között 46 új rendező mutatkozott be 86 filmmel! Ebből a termésből vagy 30 mű képvisel értéket, főleg Javier Aguirre, Jaime Camino, Julio Diamante, Basilio Martin Patino, Miguel Picazo, Carlos Saura, Manuel Summers filmjei. A mozgalom azonban kifulladt fél évtized alatt: az „új spanyol film” nem lett rentábilissá, előállott a jól ismert „közönség-válság”; s Franco is újra szigorított rendszerén...

 

 

José Angel Rodero: Aquel ”nuevo cine espanol” de los 60. Ed.: Semana Internacionál de Cine de Valladolid. 1981. 126 oldal.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7194